A krétai strandtól a BBC-versenyig
Interjú3/3. oldal
 |
|
Még a cápához is közel kell menni
|
Gyakran látom amikor valaki megvesz egy komoly gépet úgy, hogy még nem tud igazán búvárkodni, nem figyel, töri a korallokat. Azt hiszem, ha valaki fotózni akar, először tanuljon meg merülni, elsősorban jól lebegni, aztán tolatni, forogni. Gép nélkül kell víz alá menni sokféle környezetben, hogy a búvártudás alapkészség legyen, mert ez az elsődleges, és jó dolog fotózni a felszínen is, hogy megismerjük a gépet, az alapvető fotós ismereteket. Sok búvárfotós el sem olvassa a gép leírását, nem olvas szakkönyveket. Rengeteg könyvet vettem, nagyon sok képet néztem, próbáltam elemezni a szituációt, mert érdekelt, milyen távolságban, milyen beállításokkal dolgozott a fotós. Amikor aztán hasonló helyzetben fotóztam, próbáltam visszaemlékezni arra, amit ezekből a képekből tanultam. Mai napig gyűjtöm az ötleteket, hogy adott helyen mit lehetne még megcsinálni, és egy-egy túra előtt előveszem a jegyzeteimet, eltervezem, mit szeretnék fotózni. A tudatosság nagyon fontos. Fel kell készülni arra, milyen élőlények vannak adott helyszínen, azok hogy viselkednek, hogy kell megközelíteni őket, mi az érdekes bennük. Ha fejben eltervezed a képet, az már nagy lépés a sikeres fotózás irányába.
Mi lehet járhatóbb út, egy drágább, egzotikus útra befizetni különleges témákért vagy inkább olcsóbb, de gyakoribb túrákra, ahol többet lehet merülni, fotózni, gyakorolni?
Akárki akármit mond, ez az egész a folyamatos fejlődésről szól. Senki sem születik búvárfotósnak, mindenki tanulja ezt. Ha valaki az elején megy el egy nagyon drága útra, később lehet nagyon bánni fogja, mert egyszerűen még nem tudja megcsinálni azokat a képeket, amelyeket szeretne. Sokkal kifizetődőbb eljárni az olcsóbb helyekre, akár visszajárni ugyanoda, hogy begyakorolja a tipikus szituációkat, amelyekben aztán rutinosan fog tudni fotózni bárhol a világon. A rutint sokkal egyszerűbb az olcsóbb helyen megszerezni, ami mondjuk a számunkra a nagyon könnyen elérhető Vörös-tengert jelenti.
Ha valaki komolyan gondolja, érdemes-e kompakt szettet fejleszteni, külső vakukkal, előtétlencsékkel, vagy amint lehet váltani kell DSLR-re?
Azt látjuk, hogy manapság tíz búvárból nyolc visz magával valami rögzítésre alkalmas gépet a víz alá, a többség kompakt gépeket. Mindenki készíti az emlékképeket, de az a nagy kérdés, ki az, aki tovább akar és tud is lépni. Igen, lehet fejleszteni a kompaktokat, de mégiscsak az az alapvető helyzet, hogy szerencsével és sok küszködéssel lehet csak igazán jó képeket csinálni vele. Nem olyan az objektívje, nem úgy látod a kijelzőt, és persze ott van a késleltetés is, ami miatt jóval nehezebb elkapni a megfelelő pillanatot. Tehát akár még egy egyszerűbb DSLR-rel is nagyot lehet előrelépni. Sokan készítettek már nagyszerű fotókat a DLSR-ek között olcsónak számító gépekkel, ez nem megapixel kérdés, mert az alapképességei ennek is sokkal jobbak, mint a kompaktoknak.
Mi a véleményed a költségtakarékos, "olyan mintha" megoldásokról, mint például a polikarbonát tok és hasonlók?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Számomra az a nagyon furcsa, amikor valaki elkölti a nagy pénzt a legdrágább felszerelésre, aztán a szett otthon porosodik évekig, mert utazásra már nem tud áldozni, nem tudja használni a fotós felszerelést. Akkor inkább vegyen az ember egy vakut, olcsóbb gépet és tokot, de utazzon és merüljön. Ez egy olyan hobbi, amihez kell idő is, pénz is, kitartás is- ha ezek nincsenek meg, nehéz messzire jutni. Amúgy is jellemző, hogy manapság nagyon gyorsan veszti el az értékét a fotós felszerelés, így aztán eleve kérdés, be kell-e szállni a digitális versenyfutásba, mindig a legújabb, legdrágább gépet kell-e venni?
 |
|
Cápaportré kompakttal
|
A szerencsében nem hiszek- hacsak azt nem vesszük mázlinak, hogy éppen ott voltam és meg is nyomtam a gombot. A viccet félretéve, minél többet vagy vízben, annál jobbak az esélyeid, viszont a türelem még fontosabb. Aki nem szán időt a kép elkészítésére, annak nem is nagyon fog összejönni. A tehetségnél is többet számít az, hogy az ember tanulja a búvárfotózást, ám az természetesen élethelyzet és így szerencse kérdése is, mennyit tudunk utazni és merülni. Jó búvárfotós sok tanulással sokakból lehet, de amihez nem árt némi érzék, az maga a búvárkodás, hiszen nem mindenki merül ugyanolyan jól. Fotós szakismeret pedig mindenképpen kell, és ez az, ami könnyen fejleszthető, az analóg időkben a korlátok miatt főleg fontos volt ez a szaktudás, de ma is szükség van rá. A jó felszerelés maga az alap- gép nélkül nehéz fotózni.
Vannak-e tippjeid, olyan apróságok, amelyeket észben tartva még az amatőr is lényegesen jobb képeket tud csinálni?
Alapvető, hogy sokan hibásan mindig középre komponálnak, ez persze utólag akár még vágással is javítható. Sokszor fotóznak lefele is, erre azt szoktam mondani, ha azt látod, a gépet lefele tartod, üss a kezedre hogy ne szokd meg. Egyszerű dologról van szó: ott a téma, akkor ne csak lőjünk egyet kapásból, hanem először óvatosan süllyedjünk lejjebb. Ugyanilyen egyszerű alapszabály, hogy menjünk közelebb, és ezt sem mostanában találták ki, hanem ősrégi elv. Most én is viszek majd magammal kompakt gépet a víz alá, mert szeretném igazolni, hogy a korlátait figyelembe véve igenis lehet jó képeket csinálni vele. Szoktam ugyanis olyasmin törni a fejem, mi az, ami ötletet adhat vagy kedvet csinálhat a hobbifotósoknak. Szeretnék segíteni abban, hogy a magyar búvárfotós-videós közösség tényleg közösség legyen, mert sok lehetőség van ebben. Elég arra gondolni, ahhoz képest, hogy nincs tengerünk, mennyien szereznek díjakat különféle nemzetközi versenyeken, miközben a környező országokban kevés elismert fotós van. A magyar búvárfotós bajnokság sem olyan még, mint amilyen lehetne. Sok DSLR gépet adtak el tokkal, és nem látom az azokkal készült képeket sehol, ezt sem értem. A közelmúltban tanfolyamot is tartottunk, igazi fotós túrát is szervezünk. Ezért is értékelem a divecenter.hu fotós versenyeit, mert hónapról hónapra van egy megmérettetés, így mindig van téma, meg lehet mutatni egymásnak a képeket, lehet róluk vitázni, én is értékeltem már fordulót. Annak örülnék, ha még több képet küldenének és még többen szavaznának, ezzel mindannyian csak nyernénk.
A hazai búvárfotós társadalomhoz kapcsolódó dolgokon túl, nyilván vannak saját terveid is. Milyen fotós utakra készülsz a közeljövőben?
Természetesen az ember mindig új helyekre vágyik, noha volt már sok egészen különleges búvárkalandom. Ahogy már mondtam is, nagyon szeretnék hideg vízben, az Antarktisznál merülni, jó lenne bálnát fotózni, reményeim szerint Tongán, és nyilván vissza-visszatérek a Vörösre is, amit jól ismerek és szeretek. Remélem, sikerül még ott is jó képeket csinálni.
GR-SzK
Kapcsolódó link: Selmeczi Dániel honlapja
(átlag: 4.2) átlagos nehézségű 
Sopron
