Suunto D6 tesztelés
(Hirdetés)A 2006-os év egyik búvárkomputer újdonságát, a SUUNTO D6-ost teszteltük éles körülmények között.

Technikai adataira rátérve, azok javarészt megegyeznek a D9-esével. A kijelzője tehát grafikus, mátrix alapú, aminek köszönhetően szépen rajzolt karakterek, ábrák jelennek meg rajta. A kijelző méretétől a szárazföldön tartottam, de víz alatt minden kétségem elmúlt, az égvilágon semmi gond nincs az adatok leolvashatóságával.
A készülék a hagyományos óráktól elvárt képességeken túl teljes értékű búvár- és szabadtüdős komputerként is képes üzemelni. A D6 az új igényeknek megfelelően nem csak egyszerűen nitroxos merüléseket támogat, de két gázkeveréket is képes kezelni 99% oxigén tartalomig, amivel a mélymerülés felé kacsintgató búvároknak kedvez. Ez egyébként az egyik különbség a D6 és D9 között, az utóbbi három gáz kezelésére képes. A megfelelő dekompressziós merülésre jogosító végzettséggel rendelkező, de még sűrített levegővel merülő búvár például megmerülhet egy mélyebben lévő roncsot, majd a dekompressziós idejét jóval lecsökkentheti egy nitrox dekógáz használatával, a D6 pedig ezt gyönyörűen levezényli. A magyar forgalmazó leírása szerint - én személyesen ezt nem próbáltam - a D6 képes a gázváltás szükségességére is figyelmeztetni.

A dekompressziós modellről egyébként a forgalmazó azt mondja, hogy az eddig megszokott algoritmusokhoz képest kedvezőbben ítéli meg a sekély és szigorúbban az ismétlődő és mélyebb merüléseket. Én személy szerint azt tapasztaltam a saját, szintén Suunto RGBM alapon dolgozó Vyper-em és a D6 közös használata során (D6-on a DS ki volt kapcsolva), hogy ez utóbbi a mélyebb merülések során minimális mértékben hosszabb nodekó időt adott (mondjuk 33 helyett 35 percet), ami a sekélyebb vízbe emelkedés során beállt a Vyper által is megadottra. Ettől eltekintve nem tapasztaltam nagy eltéréseket, de mint jeleztem, a D6 nem deep stop módban dolgozott. A komputer egyébként 4 fokozatban engedi állítani a személyes érzékenységet, az eddig megszokott 3-hoz képest.
Tovább böngészve a D6 technikai tudását, fontos megemlíteni, hogy ez a komputer is megkapta a D9-es digitális tájolóját, ami víz alatt kipróbálva kellemesen használható, és mivel be van építve a komputerbe, biztosan nem hagyjuk a parton. Betűkkel (angolul persze) és számmal is jelzi az irányt, a tájolást megkönnyítendő rögzíthető egy irány, amitől az elfordulásunkat változó hosszúságú (ne feledjük, grafikus kijelzője van!) nyilakkal jelzi. A 180 fokos, tehát a hátrafordulást is érzékeli, és onnantól kezdve a hazafelé vezető irányhoz viszonyít, aranyos tulajdonság.

A merülés után a készülékből kinyerhetők a kívánságra akár 1 másodperces mintavételezési rátával tárolt merülési adatok. A grafikus kijelzőn mindez nem csak számokkal, de grafikonon is megtekinthető, de természetesen a D9-nél megismert új típusú letöltési pontokon keresztül számítógépre is letölthetők ezek az adatok. Ha már számítógépes kapcsolat, a gyártónak a D9 és D6 az első olyan szériája, amelyen lehetséges a software frissítés, így ha azzal bármi gond van, nem kell a komplett komputert eldobni.
Összefoglalva a készülék nagyon eltalált kis darab, úgy tűnik, sikerült a finneknek megtalálni egy piaci rést, a forgalmazó adatai szerint a D6 jelenleg az egyik legkeresettebb Suunto búvárkomputer a piacon. Végül is mi a D6 és a D9 között a különbség? A D9 három, a D6 kettő féle gázkeveréket kezel, a D9 emellett képes a rádiófrekvenciás nyomásmérő adatainak fogadására, a D6-ból ezt a funkciót teljesen kihagyták. A gyártó weblapja szerint a D9 100%, a D6 "csak" 99%-os oxigén tartalomig kezeli a keveréket, igazából több különbséget nem sikerült felfedeznem. Ennek tükrében ki-ki eldöntheti, mennyire szükségesek számára az említett többletszolgáltatások.
- Sz. K. -
A SUUNTO D6 búvárkomputer az Aquanauta Búvárcentrum bocsátotta rendelkezésünkre, ahol a SUUNTO teljes termékskálája megvásárolható.
Ha tesztünk segített a termék kiválasztásában, kérjük említsd ezt meg az üzletekben!