Búvárút a világ végére
Utazási élmények2/2. oldal
![Wakatobi teknős](/pic/_allat/wakatobi_c_teki.jpg)
Fontos volt a helyi vezetők ismerete, hiszen például elképesztően nehéz megtalálni a korallok között elbújó, álcázott, alig 3-4 mm-es, a korall színével megegyező színű és a korall mintáját magára öltő mini csikóhalat. Egy érdekes, nem köztudott tény a csikóhalakkal kapcsolatban, hogy a férfiak lesznek terhesek és szülnek miután a nők elhelyezik a tojásokat a férfiak hasába.
Rengeteg apróságra leltem a korallokon rejtőzve. Színes rákok, garnélák és csigák tömkelege közül válogathatott minden fényképész a kedvére. A merülések előtt a divemasterek javaslatot tettek, hogy az adott helyszínen inkább nagylátó vagy makró lencsét vigyenek a fotósok attól függően, hogy a rengeteg pasztell színű korall tábla volt a dominánsabb a merülésen, vagy az apró állatkák, akik a korallháztömbökben laknak.
Wakatobit leginkább az egészséges, burjánzó, színes és változatos koralljai miatt emlegetik oly sűrűn búvár körökben. Meglepetésemre viszonylag sok sznoris is volt a szigeten a búvárok mellett, ami hamar érthetővé vált a sekély, korálzátonyokkal és rájákkal teli öblökben való délutáni úszások után.
Az elképesztően gazdag élővilág és tiszta tenger egyik oka a távolság a "turistagyáraktól", a másik a központ tudatossága, az ökoturizmusra fektetett hangsúlya. Mint megtudtam, a szigeten levő falut az üdülőhely látja el elektromos árammal, amit tanító szándékkal átmenetileg kikapcsolnak, amennyiben megtudják, hogy a kijelölt és védett merülőhelyeken horgásztak a helyiek. A 40 merülőhelyet rendszeresen cserélgetik a három hajó között és meg véletlenül se merül egy helyen két csoport.
![Wakatobi falu](/pic/egyeb/wakatobi_c_falu.jpg)
A felszolgált táplálékok organikusak és ízletesek. Étkezéskor a friss gyümölcsök és zöldségek mellett átlagosan három féle étel közül választhatnak az éhes búvárok, végül ízletes desszertekkel koronázhatják meg az élményt. A legfinnyásabbak is mindig találtak valami kedvükre valót a választékban. A naplementék a “jetty bar"-ban találták a társaságunkat koktélok no meg a napi búvár sztorik mellett. Hihetetlennek tűnik, de mintha este tízkor már takarodót fújtak volna, mindenki ágyban volt a napi 3-4 órányi víz alatt töltött időnek köszönhetően.
Az utolsó nap a délutáni merülés helyett ellátogattunk a szigeten levő faluba, ahonnan közel százan dolgoznak a resortban felszolgálóként, takarítóként, vagy hajós kapitányként. A gyerekek ugróköteleztek az udvaron, mosott ruhák száradtak a kerítéseken, csirkék sétáltak ráérősen. Az utcák és házak elnyerhetnék a legtisztábban tartott környék címet. A helyiek mosolygósak, kedvesek és láthatóan elégedettek voltak az életükkel, pláne mióta bevezették az áramot és tudnak focimeccset nézni. Mindig meglep amikor tanúja vagyok, hogy milyen kevés is elég valakinek ahhoz, hogy boldognak és elégedettnek érezze magát.
A Wakatobin töltött napok felejthetetlenek és páratlanok voltak. A szigeteket minden valószínűség szerint sokáig fogom emlegetni beszélgetéseim során baráti körökben, hiszen nem minden nap jut el az ember a világ végére, ahol ennyi páratlan természeti gyönyörűséggel van körbevéve.
Gőgh Szilvia
[ www.miss-scuba.com ]