Az óceán szerkezete III.
Tudomány2/2. oldal
A mélytengeri árkok
 |
|
A Mariana-árok
|
Kifejlett mélytengeri árokrendszert csak az "öregkorukat" élő idős, bezáródó óceánok területén találunk Nem véletlen, hogy napjaink legnagyobb mélytengeri árokrendszerével a Csendes-óceán rendelkezik, amely a Wilson-ciklus szerint, már a megszűnési fázisába lépett óceáni medence. A mélytengeri árkok alkotják Földünk legmélyebb pontjait. Mélységük szinte mindenütt meghaladja a hétezer métert. A legmélyebb árkokat a Csendes-óceán nyugati részén találjuk. Az Észak-Amerikai kontinens nyugati peremén, a pacifikus és az eurázsiai lemez határán, az Aleut-árokkal kezdődő hatalmas árokrendszer kifli alakban nyúlik le egészen az ausztrál-indiai, illetve az antarktiszi lemez határáig. A legnagyobb tengermélységeket a Kurill-árokban (10.500 m), a Japán-árokrendszerhez tartozó Izu-árokban (10.595 m), a Filippínó-árokban (10.497 m) továbbá az Új-Zéland feletti Kermadec-árokban (10.047 m), és a Mariana-árokban mérték. Ez utóbbi árokrendszerében található a Föld mindeddig legmélyebbnek ismert pontja, a Challenger-szakadék, a maga 11.034 méteres mélységével. (Szemléltetésként; ha a Challanger-szakadékba süllyesztenénk a legmagasabb szárazföldi hegyet, a 8.848 méter magas Mount-Everestet, úgy a hatalmas hegy víz alatt fekvő csúcsa még 2.186 méter mélyen lenne a felszíntől!) A mélytengeri árkok sokkal alárendeltebb szerepet játszanak a másik két medence, az Indiai, és az Atlanti-óceán területén. Az ausztrál és az indiai lemezszegély határán, Szumátra szigete előtt húzódik a Szunda, vagy más nevén a Jáva-árok, amely legnagyobb 7.450 méteres mélységével egyben az Indiai-óceán legmélyebb pontja. Az Atlanti-óceán még jelenleg is a szétterjedési fázis állapotában van, így nyugodt lemezszegélyek jellemzik a medence kontinentális határait. Egyedül a karibi térségben található, viszonylag kis kiterjedésű Puerto Rico árok, valamint az óceán dél-nyugati térségében húzódó Déli-Sandwich árok képviseli a mélytengeri árkokat. Utóbbi a maga 9.144 méteres mélységével az Atlanti-óceán legmélyebb pontja. A mélytengeri árkok alkotják a kontinensek pereme mentén található legnagyobb üledékgyűjtő medencéket, az ún. geoszinklinálisokat. Az árkok, roppant mélységükhöz képest igen keskenyek, általában 30-250 kilométer szélesek.
A mélytengeri árkok területe, a legmélyebben fekvő abisszális síkságok alatti mélységzónában, a 6000 méternél kezdődő, ún. hadális övben fekszik. A hat és tizenegyezer méter közötti vízmélységű zóna kiterjedése kicsi, a világtenger teljes területének mindössze a 2%-át alkotja.
A mélytengeri árkok élővilágáról szinte még semmit sem tudunk. Emlékezetes, hogy a hadális zónában eddig egyetlen alkalommal, 1960. január 23-án járt ember, Piccard és Walsh személyében. A Trieste-II expedíció legfontosabb felfedezése az volt, hogy még ezekben a roppant mélységekben is létezik a magasabb rendű élet. Noha Piccard és Walsh a Challanger szakadékba történt 10.911 méter mély lemerülésük alkalmával észleltek egy azonosítatlan halat, a tudományosan is meghatározott rekorder a mélytengeri kígyóhal (Abyssobrotula galathea). Ennek egy példányát a Puerto Rico árok 8.400 méteres mélységéből gyűjtötte be a dán Galathea oceanográfiai expedíció. Ez az apró, mindössze húsz centiméter hosszúságú hal több mint 800 bar állandó nyomás elviselésére képes. Mélytengeri rekordernek számít a japán Kaiko-expedíció automata tengeralattjárója által 10.911 méteres mélységben lencsevégre kapott Hirondella gigas fajnevű dögevő rák is. A Kurill-árokban szivacsokat, (Porifera) és gyűrűsférgeket azonosítottak. Hogy mi mindent rejthetnek még ezek a mélységek, arról egyelőre fogalmunk sincsen.
Dr. Elter Tamás, PADI Instructor
Marine Life Oceanográfiai Központ
www.marinelife.hu
(átlag: 3.5) átlagos nehézségű 
Kecskemét
