Elhunyt a 'teknősasszony'
EgyébNorine Rouse nyolcvan éves korában távozott közülünk. Egyike volt az első női búvároktatóknak, becenevét pedig a munkáért kapta, amit a tengeri teknősökért és a korallzátonyokért végzett Palm Beach partjainál.
"Jobban szerette a teknősöket, mint az embereket"- állítja J.D. Duff a Scuba Club Inc.-től. Még 1977-ben találkozott Rouse asszonnyal főiskolás évei alatt, és később csatlakozott hozzá munkatársként. A megfigyelés során a hetvenes évektől kezdve két évtizeden át követte nyomon Norine Rouse a helyi korallzátonyra rendszeresen visszatérő teknősök, Raja és Robert életét. Duff szerint néha úgy tűnt, mintha személyes kontaktusban állna a teknősökkel. Amikor karácsony táján Robert újból megjelent, Norine felvette védjeggyé vált sárga búvárruháját és búvárfelszerelését, és gondosan megtisztította a teknőst.A búvárkodásig viszont nem vezetett kikövezett út. Norine 1925-ben született, és csak azután kezdett el búvárkodni egy Cousteau-film láttán, hogy húsz évnyi házaséletet követően elvált. 1966-ban költözött a Bahamákra -125 dollárral a zsebében amit egy televíziós játékban nyert-, és ott lett búvároktató. Elmondása szerint azért szerződtették, hogy demonstrálják, egy nő is képes ilyen munkát végezni. 1969-ben Norine Palm Beach-be költözött, és ott a Ben Franklin tengerkutató hajó legénységét tanította búvárkodni. Később nyitotta meg saját búvárklubját, ahol sok ma is aktív búvároktató tette meg első uszonycsapásait. Többek között a Florida Marine Patrol tagjait is tanította, de vezetett expedíciókat tévéseknek és fotósoknak is.
"A legnagyszerűbb dolog jól érezni magam a víz alatt"- mondta Norine, aki állítása szerint otthonosabban érezte magát a víz alatt, mint a szárazföldön. J.D. Duff szerint nem szerette, ha a felszínen fotózták, de szívesen modellkedett a víz alatt.
1981-ben egy Cortez-tengeri expedíció során Norine bevallása szerint élete 18 legborzongatóbb percét élte át, miközben egy mantaráját lovagolt meg. Még ugyanabban az évben deréktől lefelé lebénult dekompressziós betegség következményeként. Az orvosok nem javasolták számára a merülést, ám ő tovább folytatta azt, rehabilitációként. Hét hónap múlva pedig újból képes volt járni. Az a fajta búvár volt, aki az utolsó slukkig szeretett a víz alatt maradni, amíg csak a palackban akadt egy kis levegő.Miután a horgonyok okozta károkat felmérte Palm Beach partjai mentén, meggyőzte a parti őrséget a horgonyok használatának tiltásáról bizonyos körzetekben. Szenvedélyesen védte az élővilágot. Nem tolerálta a szigonyos halászatot, és a bajba jutott szigonyos halászoknak csak akkor volt hajlandó segíteni, ha a szigonypuskákat a vízben hagyták. "Nem engedek ilyet a hajómra. Az összegyűjtött puskákból víz alatti emlékművet csináltunk. Ingyen merülést adtunk a szigonypuskákért cserébe."- mondta el 1997-ben. Híresztelték, hogy a víz alatt lekapta a halászok maszkját, de állította, hogy soha nem tett ilyet.
Norine minden merülését naplózta. 7650-nél kellett abbahagynia, amikor 1995-ben végleg eltiltották a merüléstől. Elmondása szerint az orvosok azért javasolták, hogy többet ne merüljön, mert nem álltak rendelkezésre adatok arról, hogyan hat a búvárkodás az ő korában a szervezetre. Annyit mondtak, talán 5-6 méterre lemehet, de azért meg nem látta értelmét bevizezni a felszerelését.
Norine Rouse-t a búvártársadalommal együtt két lánya gyászolja. Hamvait a tengerbe szórják családtagjai és barátai.
[ CDNN ]
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Budapest
