Ami még színezi a történetet, hogy eredetileg magasabb árral/fő  indultunk, mert nem voltunk elegen. Aztán hirtelen jött a bőség és én barom (és ez még hízelgő minősítés számomra) azonnal közöltem mindenkivel, hogy jóval olcsóbban/fő utazunk! Ahelyett, hogy becsületes, normális utazás szervező módjára lenyeltem volna a különbözetet - legfeljebb most visszaköhögtem volna! Igen, a mai világ már nagyon messze van a tiszti kaszinók becsület kódex szellemétől, hogy közelebbit ne is említsek - de hát mi a példa? Kétszeresen felvenni a milliós utazási költségtérítést, a két szolgálati autó mellé! Akkor ki a nem ezen a világon élő? Aki az, azt bedárálják, vagy így, vagy úgy......

Ja, itt az előleggel és a biztos válaszokkal nem is volt probléma. Az ennyire rövid idővel az út előtti visszamondásokkal, illetve az előleg visszakérésével van azonnali baj, az ezen túlmenő probléma a többiekkel szemben felmerülő hátrányok.
Ezért volt az alapelv, hogy a visszalépő hoz maga helyett valakit, különben veszti az előleget. Ez így volt fair minden kivel szemben, hiszen a visszalépő is érdekelt volt, nem mutathatott be csak úgy szimplán és utána a vízözön!

Talán láttátok, hogy az "akciós hirdetések" között megjelent egy dél-szudáni - az eritreai határig lemenő túra híre. Visszamondások miatt 5 helyünk lett. Ezzel kapcsolatban vetnék fel egy kérdést, lásd majd alant bővebben! Azt hiszem, hogy ez a kérdés egyre többször fog felvetődni a közeli jövőben, köszönhetően a válságnak és a nehéz helyzetnek.

A túra szervezése majd' két éve indult a szokásos módon - baráti társaságunk szervezésében, akik kb. 12 éve járnak együtt merülni, többször kiegészülve másokkal is. A társaság kívánsága az volt, hogy lehetőleg magyar csapat legyen a hajón, akik többé-kevésbé ismerik egymást. Azért kellett ennyivel korábban indítani, mivel a Don Questo-n kívül más hajó nem jár ebbe a térségbe, valamint csak májustól alkalmas az idő, ezért a hajó túl volt foglalva - 2008-ban már akkor nem volt hely rajta! A búvárokat vonzotta a lehetőség, hogy a XXI. században még vannak olyan térségek, ahol ők merülhetnek először, ők találkozhatnak olyan élőlényekkel, köztük cápákkal, amelyek még nem láttak búvárt. Múlt nyáron a hajó betelt, jöttek "külsősök" is, még várólistás ember is volt.  Annak rendje és módja szerint az előleget már tavaly tavasszal elküldtük, az út minden részlete tisztázva, foglalva lett - hotelek, repjegyek, etc.

Az elmúlt két hétben azonban öten bizonytalanná váltak és visszamondták az utat, ezzel rendkívül nehéz helyzetbe hozván a maradék társaságot. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek komoly oka volt, hiszen egy ilyen nem mindennapi utat csak úgy nem mond le egy fanatikus búvár, de ez nem segít a többin! A visszalépők között van, aki ennek dacára készen áll akár a teljes összeget is befizetni(!!!), a másik végletben van olyan, aki a teljes előleget szeretné visszakapni. Az eddigiekben az volt a szóbeli megállapodás, hogy aki visszalép, hoz maga helyett embert, hiszen ez így fair a többiekkel szemben. Sajnos, ez most fel sem merült eddig. Mi a véleményetek a fentiekkel kapcsolatban, Ti hogy szoktátok ezt megoldani? A hajót teljesen kivettük, de nagy valószínűséggel most már külföldiekkel sem lehet kipótolni. Az olasz fél nyilvánvalóan tőlünk várja a megoldást, hiszen üzletet nem lehet csinálni "add-vissza-a-babaruhám-nem-ér-a-nevem" alapon!

Azt hiszem, totál igazad van!!! Félinformációk alapján teljesen elment a topic, ha szemtanú nem nyilatkozik, nem is billen helyre.

Ismételten részvétem az özvegynek, végtelenül sajnálatos eset.

Pedig olyan egyszerű, hogy nem lehet ezt érteni? Nem követed a napi eseményeket!

Ajjaj! Veszélyezteted a rekesz sörömet, amellett, hogy ismételten, nyilvánosan leteszem magamat. Gondolkodnom kell rajta. Ha igen - a sörön kívül - csak az okulás értéke vezetne...........:-)))))))) Amúgy ez nem szép dolog Tőled, hogy nem olvasod a Submarine-t! Magyar magazin magyar búvároknak, Magyarországon! Hogy fogsz így csatlakozni a 80%-hoz, amit fényességes tekintetű nagyvezírünk kijelölt? Csodálnám, ha ez átcsúszna........

"normál módon lélegzett", nem rohant. Gondolom, úgy értették, hogy levegőt vett és azt kilélegezte, majd ismét levegőt vett, stb., tehát élt, még ájult sem volt.

Legalább kiszámítható vagy! Az is jobb, mint a bizonytalanság.

Tudod, az élemedett kornak megvan az az előnye, hogy már nem hiszel a "fekete-fehér" történetekben....

Csatlakozom Hozzád, legközelebb is nyugodt leszek, ha együtt merülünk! Majd megosztjuk a maradék 10 bar-t.

Malájziából.

Ez nagyon jó irányelv a jövőre nézve! Köszönöm.

Nem vagyok rá büszke még ma sem, de ami nem öl meg, az keményít. Submarine, IV. évf. 2003 ősz, Kék Éden cikk.
Remélem, most kerestem egy rekesz sört Herold úrtól!:-))))))))))

"Ha egy pár egyik tagjának fokozatosan csökkent nullára a nyomása, akkor ott mindkettő hunyó. Főleg az, aki nem figyelt a saját műszerére, de a társa is, aki nem ellenőrizte, vagy ellenőriztette. Mittudomén 75-25." Teljesen elfogadom a véleményedet. Abban is igazad van, hogy sarkított, speciális, nem teljesen életszerű, de nem teljesen kizárható feltevéseket írtam. Viszont a fentiekben idézett soraid miatt a legutóbbi sajnálatos esetet is ezek közé sorolom. Ha még azt is hozzáteszem, hogy több szemtanú szerint az áldozat normál módon lélegzett mind a két oktopuszról, miközben emelkedtek a felszín felé, akkor végképpen nem normális, ami történt. Bocs', már megint átlógtam a másik témába egy kicsit.

Ami a sört illeti, most már inkább meghívatom magamat én..........

"Így nyugodtan mondhatom, gyakorlatilag bármelyik merülésnél megtörténhet a baj." Így van, ez egy technikai sport, benne van a baleset is. Ha felülsz a repülőgépre, lezuhanhatsz, ha meg nem ülsz fel, rád eshet. Biztos vagyok benne, hogy az évek múlásával mindenkinek volt már olyan esete, ami nagyon rosszra fordulhatott volna, ha nincs szerencséje.
Így csak egy ciki helyzet emléke.

Ami engem felzaklatott, hogy sohasem gondoltam át eddig, egy baleset esetén mennyire a részévé is válhatsz, miközben előtte azt hiszed, nem tehetsz róla. Természetesen nagymértékben lehet csökkenteni a kockázatot a szoros társ-merülés szisztémával, de ez az évek múlásával és a merülések számának növekedésével egyre lazul. Mutassatok 500-600 feletti,
vagy akár 1000 feletti búvárokat, akik 1 métere vannak egymástól! Tehát a kockázat nő, így az esetleges baj esetén a felelősséged is.

Az igazsághoz tartozik, hogy volt már olyan esetem, amikor jobb volt pár nélkül, mert ha velem tart, mind a ketten meghalunk. Erre általában a felelőtlenséget szokták mondani - mind a két félre - itt ez volt a szerencse. Sokat tanultam belőle.

Sajnos, ez minden, ami eszembe jutott, mint reálisan megtörténhető dolog.... Próbáljuk meg ezt megválaszolni, nekem már ez is bőven elég lesz, legközelebb hogyan viselkedjek támadhatatlanul felelősen. Az biztos, hogy ezentúl mindenkit meg fogok kérdezni előtte, le tudja-e olvasni az adatokat a műszeréről? Aki megsértődik, sértődjön meg!

Üdv, Fiúk! Átirányítottak ide a következő 60 000 USD-s kérdéssel: "O.K. elnézést, hogy ennyire speciális területre vittem a kérdést. Átfogalmazom: egyik búvár 30 másodpercig néz egy elúszó mantát , a társa pár méterrel a háta mögött fellövi magát - technikai okok, vagy figyelmetlenség miatt elfogy a levegője, pánikba esik - és meghal, ki a felelős?"
Direkt nem cetcápát írtam!

Erről is érdekelne a véleménytek még:"Ha én teljesen leszívom a palackomat, gyakorlatilag halálra ítélhetem a társamat is, ha baj van és ő az én segítségemet kérné, nem?"

Rendben, köszönöm.

O.K. Ennyi. Ott kapok rá választ?

O.K. elnézést, hogy ennyire speciális területre vittem a kérdést. Átfogalmazom: egyik búvár 30 másodpercig néz egy elúszó mantát, a társa pár méterrel a háta mögött fellövi magát - technikai okok, vagy figyelmetlenség miatt elfogy a levegője, pánikba esik - és meghal, ki a felelős?

Miért, őrájuk külön szabály vonatkozik egy baleset esetén? Mert ha mindig az életben maradt fél a felelős, akkor jobb, ha mindenki egymás kezét fogja, vagy egyedül merül! Ez kezd nagyon komoly kérdéssé válni. Én rengeteget merültem egyedül, még többet másik fotóssal és sokszor elvesztettük* egymást.

*Bocs, csak elírtam.

Miért, őrájuk külön szabály vonatkozik egy baleset esetén? Mert ha mindig az életben maradt fél a felelős, akkor jobb, ha mindenki egymás kezét fogja, vagy egyedül merül! Ez kezd nagyon komoly kérdéssé válni. Én rengeteget merültem egyedül, még többet másik fotóssal és sokszor elvesztettetük egymást.

Még annyit talán - és ha fotózol, vagy videózol, megérted - sokszor 30-50 mádodperc, ha nem több is eltelik egy felvétellel. És akkor totálra nem figyelsz másra, csak a témára!!! És ha akkor történik valami? Akkor adott esetben ez is büntetendő? Ezzel csak azt akarom újra és újra kihangsúlyozni, hogy még gyakorlott merülőpárok esetében sem lehet kizárni a bajt, ha a bajbajutott passzív és nem tudja kezelni a helyzetet, nem teszi meg a minimum elvárható, a képzés során belesulykolt(?) lépéseket!

Igazad van, ha kifogtál egy "Cseh Lacit" - el kell felejteni az ilyen társat. Sokaknak az a merülés, hogy kilométereket úsznak. De a búvárkodás nem erről szól, amit én annak nevezek, az súlytalan lebegés, nézelődés, fotózás, videózás. Versenyúszni tényleg ott van az uszoda. Soha nem értettem, hogy képzelik emberek bármilyen élőlényt is utolérni - jó, cetcápa kivétel - majd odajön, ha kíváncsi rád.  Ha keveset mozogsz, többet látsz! Aki az uszonyát turbózza, az nem fog látni semmit. Az erdőben sem látsz semmit, ha csörtetsz, ez víz alatt is hasonló ügy.

Azért tényleg be kellene látni, hogy a nyílt tengeri-óceáni merülések többségében nem hagyhatod el magadat, nem várhatod el, hogy mindenki csak rád figyel. Általában senki nem figyel rád! Fordítsuk meg a dolgot, neked kell úgy mozogni, hogy elérjél valakit, ha baj van! Elvégre elsősorban a Te érdeked, nem?

Igaz, ez check-dive volt........... Halálesettel, sajnos. Ha meg a szervezőnek blokkolt volna le a first-stage, az ő baja, nem? Kapott volna levegőt a társától 28.percben? Ha én teljesen leszívom a palackomat, gyakorlatilag halálra ítélhetem a társamat is, ha baj van és ő az én segítségemet kérné, nem?

Nagyon korrekt összefogalalása az ügynek! Végre, nem csak a "harapjuk el a torkát, hagy folyjék a vére!" indulat jön át. Mielőtt bárki megvádolna, nem ismerem az illetőt, összesen két percet beszéltünk pár hónapja, tehát nem fűződik érdekem a védelmére - nincs is erre szüksége - de ebben az ügyben nagyon sokan sárosak, nem vádolható egyedül ő.
Ha egy durva leáramlás lett volna és a tapasztalt társa magára hagyja a pánikba esett búvárt, akkor igen, teljes erkölcsi, jogi felelősséggel tartozna, de itt sokan sokat tehettek volna már előtte is sokmindent. Ne feledjétek, magára hagyni csak azt lehet, aki nem úszik a másik után! 2 méter távolság nem magára hagyás!!!

"de egy dolog amikor teleszívod magad levegővel, és tudod, hogy nincs több, és másik dolog amikor nyugodtan kifújod a levegőt, és utána nincs több, és a "társad " tőled több méterre van tőled !!!" Látod, pont ezért próbáltam kihangsúlyozni a vészhelyzet sokszori gyakorlását! Kivéve technikai meghibásodást és mások általi ostobaságot, mint palack elzárása - ez az eset nem erre mutatott, bár, amíg a vizsgálat nem zárul le, ezt sem lehet kizárni! - a levegő nem egy pillanat alatt fogy el, hanem FOKOZATOSAN nehezedik a szívás!!! Tehát van legalább egy extra perced, mire tényleg az utolsót kiszívod.
Ezt viszont nem kell kivárnod! Ezért zavar még mindig ez a sznori cső mozzanat.

A palack elzárásáról csak annyit, hogy én ezt egyértelműen GYILKOSSÁGI KISÉRLETNEK tartom, azért van a búvárkés - nem kicsi - hogy megvédjem magamat!!! És ez még kis hazánkban is arányos védekezés!!!

Szóval - kedves Stefi - hogy állunk azzal a spongyává szívott kopoltyújú cetcápával???:-)))))))))

Nem mindig hagyja ott a fogát, de  - ahogy írtam is - valóban túlzás a kettőt összehasonlítani. Én életemben nem voltam uszodában készülékkel, de szabadtüdőzni rengeteget. Szerintem a valós környezetben való gyakorlás - ahogy többen is javasolták, akár rászánva az első merülés egy részét is  - jobb. És ha ezt a Sha'b-Rumi déli platón csinálod, még "zsüri" is lesz.... Szóval, vissza az alapokhoz!

Totál egyetértek Veled! De valljuk be őszintén, általában - főleg tapasztalt, sokszázas búvároknál - sajnos, ezek a biztonsági rutin ellenőrzések lazulnak, helytelenül! Ha baj lesz, majd megoldjuk, gondoljuk. Pedig nem kellene, mert a velünk lévő kezdőknek ez nem ennyire természetes, sőt.....

Kedvenc összehasonlításom a repülés. Nagyon sokszor volt alkalmam teljes repüléseket - felszállástól leszállásig - a cockpit-ban eltölteni és mindig lenyűgözött, hogy a legalapvetőbb műveleteket is felolvasva, kettős ellenőrzéssel hajtanak végre. Persze, hogy álmukban is tudják, hogy futót kell engedni, vagy flap-et nyitni felszálláskor, leszálláskor, mégis végigmennek a check listán. Láttam ott vészhelyzet létrejöttét. Döbbenetes volt az a gyorsaság, határozottság, ahogy megoldották - nem véletlenül gyakorolják ezeket félévente(!!!) szimulátorban! Tudom, túlzás a búvárkodást a repüléshez hasonlítani, de a vészhelyzet az vészhelyzet, életet(eket) követelhet itt is, ott is. Az arra való felkészítést sokkal jobban ki kellene domborítani a képzés és a merülések előtt, és az első check-dive alatt is. Talán nem fogtok velem egyetérteni, de ez nem annyira jellemző, legalábbis az én tapasztalataim alapján.

Hmm, valóban, elnézést.

Szóval, kezdünk a lényegre törni, gyakorolni a vészhelyzeteket minden alkalommal, amikor csak lehet, akár a már jól bevált merülőtársunkkal is, hogy reflexszerű legyen élesben. Elvégre sokéves jogsival is mindig kipróbál az ember néhány manővert az első hónál, nem?

Eszembe jut egy jó pár évvel ezelőtti Brothers szafari, ahol a társaság - tapasztalt, 100 feletti merüléses búvárok - igen fel voltak háborodva, amikor  európai vezetőnk az első merülésen maszkürítést (hogy úúúútálom még mindig a sós vizet az orromban), regulátor eldobást-megkeresést és társ lélegeztetést kért. Aztán a felének sem ment!!! ő meg azt mondta, amíg nem megy, addig azok nem merülnek, passz! Ment, onnantól kezdve mindenki azt csinált párban, amit akart.

Ja, szerencsétlen cetcápa még ma is frászt kaphat - pedig már legalább a mozambiq-i csatornánál járhat ijedtében - ha visszagondol rá: mit akarhatott az a sárga szappantartós ürge kipréselni a kopoltyúiból!:-)))))) Ez a tojásokért volt!

Örülök, hogy egyetértünk! Mit írtam, nem itthon tanultam, vizsgáztam, de nekem nagyon nagy hangsúlyt fektettek a levegő elfogyása miatti vészhelyzetekre a vetkőzés-öltözés gyakorlásának kárára. Igazuk volt, az utóbbiakra soha nem volt szükségem, az előbbire viszont....... Olyan ez, mint az ejtőernyőzés. Igaz, a merülések számával nő a tapasztalat is, de a nagy számok törvénye is érvényesül, előbb-utóbb beüt valami, főleg, ha még a határaidat is feszegeted. És akkor elsősorban magadtól függ az ügy kimenetele, mennyire tudsz higgadt maradni. Ha nem fejlesztik ezt a képességedet az elején, a nagy többség számára  - a relatíve kevés merülés miatt - magától nem is fog kifejlődni. Ha minden tanfolyam olyan, mint amit Káplán említett, az nagyon jó, de Edka szerint mégsem ilyen ideális a helyzet. Arra nem is merek gondolni, hogy az üzlet miatt netán nem akarnak valakit elküldeni: "Hölgyem/Öreg, ez nem neked való, keress valami mást!"

Bingó!

Úgy érted, a szerencsétlenül járt búvár nem végezte el ezeket a gyakorlatokat a TANFOLYAM, VIZSGA során?

Ha ennyire jók itthon az alapfokú tanfolyamok manapság - én régen végeztem el és nem itthon, talán ezért írtam felesleges dolgokat - akkor itt mi történt????? Ismétlem, akik ott voltak, kb. 2 méteres távolságról beszélnek! Sznori csőről!!!!

Dehogynem! Csak fotósok, videósok sokszor felelőtlenebbek, mint az egymás kezét fogók, ezt őszintén be kell ismernem.
Ezért "néha" előfordul, hogy egyedül maradnak, ami természetesen nem helyes. Én csak a pánik elkerülésére, a vészhelyzet érzésének a megszokására próbáltam utalni, hiszen ebben az esetben ez életet  menthetett volna - kb. 2 méter távolság leküzdéséről volt szó...... Gondold el, ha egy pilótának sohasem kellene tanulnia a dekompresszió, vagy hajtómű leállás esetén teendő eljárást és élesben kellene ezt először végrehajtania!

"Melyikőtök fuldoklott már tizenméteren? Ha nem gyakoroltátok ( ugyan miért tennétek?), majdnem lehetetlen észnél maradni." Ismerek olyat: 18 méteren, egyedül (a mantát leszámítva), utosó két slukk, 75 másodperc a felszínig, a lehető leglassabban, kis áááááá-val. Igaz, utána napi rutinként gyakorolva medencében: egy levegővétellel hány percig? Ha eléred a hármat nyugiban, biztos lehetsz benne, hogy vészhelyzetben lesz egy perced, az pedig nagyon-nagyon sok!!!
Én betenném az oktatásokba, ha csak egy ember kerülné el a pánikot, már megérte. A pony palackot meg sem említem.....

Még mindig nem ismert a hiteles szemtanúk általi összes körülmény.....

Még mindig nem olvastunk egyetlen, szemtanútól származó, hiteles leírást az esetről, az előzményekről, a konkrét történésről - kivéve az özvegyet, akinek a bátorságát és feltáró szándékát igen nagyra értékelem. Gyászát mélyen tisztelve, hogy van ez, senki más nem látta, mi történt? Így nagyon egyoldalúvá vált a dolog, a nyilvánvalóan sokaknak
unszimpatikus túravezető össztüzet kap azoktól, akik ott sem voltak. Komolyan átgondolandó, hogy legközelebb legyen-e merülőtársam??? Hiszen ha ennyire gyorsan megtörténik a baj, amit a másik nem tud kezelni, elég tíz-húsz másodperc is, amíg az ember fotókat készít és elfordul a társától, nem??? Aztán mehet a bíróságra? Autóban , friss jogsival elgázolni valakit mentőkörülmény, hogy nem tudtam, melyik a fékpedál? Tudom, elég provokatív, amit írtam, de legyünk már pártatlanok, legalább a hivatalos vizsgálat lezárásáig! Tudjátok, vannak országok, ahol míg be nem bizonyították, hogy bűnös vagy, addig ártatlannak kell, hogy tartsanak! Lehet, hogy nálunk ez egy picit más?

Csak azért feszegetem ezt, mert már majd' mindenki hozzászólt, aki ott sem volt, viszont szemtanútól egy sort sem olvastunk (?).

Kiderült, hogy hány merüléssel rendelkezett az áldozat, vagy csak elkerülte a figyelmemet? Elég sokat mondana ez a szám - még a két év kihagyást is figyelembe véve. Nem megy ki a fejemből ez a sznori cső dolog. Egy slukkal a regulátorból azért elég szép távot le lehet úszni - már próbáltam békés helyzetben, mindenkinek javasolnám egy túra elején, hogy próbálja ki! - nagyon hasznos lehet, hogy elkerülje a pánikot! Látta valaki a kettejük közti távolságot, amikor a pánik kitört? 1-2-3 méter?

Szerintem is jó szemed van, a kis ugrások a görbén ennek tulajdoníthatóak. Sajnos, őt már visszahozni nem lehet, mint már annyi más búvárbaleset, tanulságul kell szolgálnia számunkra: amit mi egyértelműnek, magától adódónak és egyszerűnek látunk, az másnak adott esetben megoldhatatlan feladat lehet. Ezért nem irigyelem a búvárvezetőket (oktatókat), mert őtőlük elvárják, hogy újra és újra még arra is ügyeljenek, hogyan "ülünk fel a biciklire"! Pedig ezt a víz alatt már mindenki tudja (tudnia kellene), aki vizsgázott búvár. 18 éve még nekem is álmom volt a búvárvezetői állás, de örülök, hogy nem lettem az! Ehhez is érzék és tehetség kell, mint minden máshoz.

Annak örülök, hogy többen is felismerték, egy ilyen tragédia utáni felelősséget nem lehet egy emberre rátolni, legalábbis a megismert tények alapján.

Van nekünk közös tapasztalatunk is, mint szemtanúknak a "30 méteren pár bar" helyzetről, nem? (Nem keverendő össze az én "bankbetét-bankhitel" szisztémámmal!) Aztán simán meg lett oldva. Ott sem "ezredesről" volt szó, csak nyugi volt. A borneói helyzet meg sem közelítette azt veszélyességi fokozatban, mégis tragédia lett belőle. Egy csomó búvár közelében! Iszonyú.

Igazad van. Látszik, milyen ritkán voltam komoly check-dive-on az utóbbi pár évben. Ismét komolyabban kell venni.

Ja, gyakorlatilag itt, a fenti írásban van az előbbi hozzászólásomra  a válasz, csak átsiklottam felette: "és azt nem tudhatja, kommunikált-e a víz alatt férje és annak társa." Ebben benne van, hogy így azt sem lehet tudni, hogy ha igen, akkor mikor? Kíváncsi lennék a többi búvár helyzetére, mit láttak, hol voltak? A feleség utánuk, második párban úszott.
Döbbenet, hogy ez bekövetkezhetett pár méterre a többi búvártól! Tartok tőle, hogy itt a sznori cső használata volt a döntő, a többi, összes tényező meg a hozzávezető út..... Sajnos, utána meg már nem volt kiút. Tényleg szörnyű.

Biztosan állítható, hogy egyszer sem??? Nagyon neccesnek tűnik ez nekem.... Ez a merülés kb. 45-50 percre lehetett tervezve. A 20 métert 10 perc alatt érték el, majd 20 perc múlva gyakorlatilag nem volt levegője. A profilt nézve 100 bar-nál kevesebb lett volna már 10 perc múlva???Iszonyúan extrém! Általában, többségében 25-30 perc múlva szoktak műszert nézni a DM-ek az én tapasztalatom szerint. Pont a határ lehetett.... Igaza van "pufók-ufók"-nak, tanulni kell belőle! A szörnyű ellentmondás, hogy a 500 merülés felett az ember elkezdi kitolni a határait, 1000 felett már kis túlzással halhatatlannak érzi magát, a társát többségében már csak a merülés kezdetén és a Zodiac-ban látja viszont - főleg, ha fotózik, videózik - és még is egy ilyen ártatlan helyzetben, búvárokkal körülvéve - a többiek sem lehettek messze -  történik meg a baj!

Bocs, ide szántam a hozzászólást, mint választ!!! elnéztem a sorszámot.....

Ez nagyon súlyos megállapítás, hogy csak ketten voltak hibásak! Akármennyire kezdő valaki, akármennyi időt hagyott ki, a levegőnyomás leolvasásának képessége analóg, vagy digitális formában ALAPVETő KELL, hogy legyen, bármilyen műszerről is van szó! A bar az bar, a méter az méter és a perc az perc!!! Itt nem egy intro-dive volt, hanem egy check-dive, ahol vizsgázott, min. open-water fokozattal rendelkező búvárt ért tragikus baleset. Nyilvánvalóan lehet a másik két ember felelőségét is vizsgálni - vizsgálni is fogják - de adjuk meg az esélyt, hogy 30 perc után, 20 méteren a többség - beleértve az oktatókat is, pláne, hogy nem oktatás volt - nem igen feltételezhette, hogy 220 bar-nak annyi, technikai hibától eltekintve, aminek látható jelei lettek volna előtte. Ha ez a baleset brutál áramlatban, netán washing-machin-ban történik Maldívon, vagy Balin, senki nem így állna hozzá. Azokban a helyzetekben egyszerűen nincs buddy-system, mindenki magáért harcol. Sajnos, ezzel ellentétben itt valószínűleg egy békés, áramlásmentes merülés volt - mindenkinek alapjáraton volt a figyelme - ami ilyen fatális véget ért. Ha vizsgázott búvárként nem értem, mit mutat a műszerem víz alatt - mi lehet az a két-három érték rajta, nyomás, mélység, fenékidő - akkor megmutatom a társamnak!!! Ha 20-as értékeket látok és összekeverem: a mélység helyett nyomást értek rajta, akkor is emelkedni kell, nem??? Tartok tőle, hogy itt - sajnos - az áldozat sem nézte meg a műszert!
Végtelenül sajnálatos eset, amit a snori cső használata x méteren még tovább bonyolít! Ez az octopus elérése előtt történt, vagy utána? Mert ha előtte, akkor már minden késő volt.......

Szóval, lassan azzal a vizeslepedővel, mert további emberek élete fordulhat esetleg nem teljesen megérdemelten nagyon rossz irányba! Ismételten részvétem a tragédia miatt, tudom, ilyenkor nagyon nehéz reálisan felmérni, mi is történt, ki mennyire volt felelős! Én sem tudom, csak próbálok egy másik nézőpontból is rávilágítani a tragédiára.

Részvétem, rettenetesen sajnálatos, hogy ennyire könnyen kivédhető probléma tragédiává fajulhatott.

Talán elkerülte a figyelmemet és már volt róla szó - akkor elnézést - de tudtok valamit egy tavaly őszi borneói halálos búvárbalesetről? Magyar áldozattal......