Az Indiai-óceán
Tudomány3/3. oldal
Az Indiai-óceán élővilága
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A halak állatköre (Pisces) eddigi ismereteink szerint mintegy 5400 fajjal reprezentálja magát az Indiai-óceánban. Az Indiai-óceán melléktengeri közül külön figyelmet érdemel a Vörös-tenger. Szeparáltságának köszönhetően, az itt honos 1200 indo-pacifikus halfaj több mint 20 százaléka tekinthető csak itt honos, endemikus fajnak. Az Indiai-óceán színes, fajokban gazdag halpopulációja nagyobb részt az óceán trópusi területeinek korallzátony ökoszisztémájához kötődik. A porcoshalak osztályát (Chondrichtyes) a korallzátonyok, és részben a pelágikus öv gazdag cápa és rája populációi képviselik. Az Indiai-óceán korallzátonyain elsősorban a kékcápa-félék családjába (Carcharhinidae) tartozó szirticápa-félék tekinthetők dominánsnak. Gyakoriak a tüskésrája-félék családjához (Dasyatidae) sorolt, valamint a sasrája-félék famíliájába (Mylobatidae) tartozó fajok. A Maldív-szigetek térségben, és a mozambiki partvidéken különösen gyakoriak az egyébként ritka ördögrája-félék (Mobulidae). Még a csontoshalak osztályát (Osteichtyes) reprezentáló családok teljes körű felsorolása is meghaladja fejezetünk kereteit. A korallzátonyok jellegzetes halcsaládjai közül kiemelendők például a muréna-félék (Muraenidae), a tüskéshal-félék (Holocentridae), a skorpióhal-félék (Scorpaenidae), a fűrészessügér-félék (Serranidae), a szappansügér-félék (Grammistidae), a nagy szemű sügér-félék (Priacanthidae), vagy a korallőr sügér-félék (Cirrithidae) családjai.
Veszélyessége okán, feltétlenül meg kell, hogy emlékezzünk a Vörös-tenger, és az Indiai-óceán korallzátonyain viszonylag elterjedt, és a skorpióhalak családjába tartozó közönséges kőhalról (Synanceia verrucosa), amely a világtenger legmérgezőbb halfaja. Az erős hátúszósugarak okozta szúrás olyan toxint fecskendez az áldozat testébe, amely nagyon gyorsan hipotermikus tüneteket, és a keringési rendszer teljes összeomlását, végső soron az áldozat halálát okozhatja. Méltán hívják a tengerek pillangóinak a sörtefogúak családjába (Chaetodontidae) tartozó pillangósügéreket, pompás színeik miatt. A korallzátonyok legszebb és legszínesebb halai közé tartoznak a császárhal-félék (Pomacanthidae), az ajakoshal-félék (Labridae), vagy a papagájhalak (Scaridae) is. A telepes korallok ágai között bújnak meg a kistermetű korallsügér félék (Pomacentridae), de ugyanehhez a családhoz soroljuk a méltán népszerű bohóchalakat (Amphiprion nemzetség) is, amelyek tengeri rózsákkal élnek együtt szimbiota kapcsolatban. A korallzátonyok halcsaládjai nem lennének teljesek a fajgazdag felcserhal-félék (Acanthuridae), íjhal-félék (Balistidae), édesajkúhal-félék (Haemulidae), csattogóhal-félék (Lutjanidae) vagy gömbhal-félék (Tetradontidae) családjainak megemlítése nélkül. A nyílt tenger gyorsúszású ragadozó halait képviselik a tüskésmakrélák (Carangidae),és a tonhal-félék (Thunnidae).
Az Indiai-óceán legkülönlegesebb és egyben legritkább csontoshal-féléje a híres maradványhal (Latimeria chalumnae). Ez az élő kövületnek tekinthető, és az izmosúszójúak alosztályába (Sarcopterygii) tartozó hal, amely a szárazföldre kimerészkedett első primitív kétéltűek távoli ősének tekinthető, egészen 1938-ig csak fosszíliákból volt ismert a kutatók számára. Úgy vélték, hogy 100 millió évvel ezelőtt halt ki ez az ősi csoport, amikor is a dél-afrikai partok előtt, 1938-ban kifogtak egy eleven példányt. A maradványhal jelenlegi ismereteink szerint elsősorban a Commore-szigetek és Szumátra térségének mélyvizeiben él. A gerinctelen élővilág csupán példálózó bemutatása még a fontosabb halcsaládok felsorolásánál is reménytelenebb vállalkozás. Az Indiai-óceán különlegessége az itt honos óriáskagyló (Tridacna gigas), amely a kagylók osztályának (Bivalvia) ma élő leghatalmasabb képviselője. Az óriáskagyló teknői meghaladhatják a méteres szélességet, súlyuk pedig elérheti a 150 kilogrammot. Szintén az Indiai-óceán "élő kövületei" közé sorolhatjuk a csigaházas polipot (Nautilus pompilius), amelynek ősei főleg a földtörténeti ókorban népesítették be nagy tömegben az egykori óceánokat.
Az Indiai-óceán gazdag a virágállatok osztályába (Anthozoa) és a kőkorallok rendjébe (Madrepora) sorolt zátonyépítő korallfajokban is, amelyek építőmunkájának köszönhetjük az óceán kedvtelési búvárok körében méltán népszerű, színpompás korallzátonyait. A legkiterjedtebb zátonyformációkat a kelet-afrikai partvidéken, a Vörös-tengerben, a Maldív-szigetek térségében és a Nagy Szunda-szigetek parti vizeiben találhatjuk. Típusát tekintve a leggyakoriabbak a szegély és a sánczátonyok. A Csendes-óceán térségéhez képest ritkábbak az atollok. Az atollokban leggazdagabb formációt a Maldív-szigetek alkotják. (Maga az atoll név is maldív eredetű, amely szó maldív nyelven korallszigetet jelent.) Az Indiai-óceán korallzátonyai a Föld összes korallzátonya területének mintegy 20 százalékát adják. Az egyes zátonyépítő korallfajok diverzitása a közép indiai-óceán térségben a legmagasabb, a fajszám nyugati irányba haladva fokozatosan csökken. Amíg az előbb említett közép indiai-óceáni régióban a zátonyépítő kőkorallok fajszáma eléri a 345-öt, addig például a Perzsa-öbölben ez a szám 68-ra csökken. Az indiai-óceáni zátonyokat felépítő legfontosabb korall nemzetségek közé soroljuk az agancskorall-féléket (Acropora), a mozaikkorallokat (Lobophylia), az ujjkorallokat (Stylophora), a póruskorallokat, (Porites), az orgonakorallokat (Tubipora), az ujjbegy korallokat (Sinularia), az agykorallokat (Platygyra), és a tűzkorallokat (Millepora). Gyakori korallnemzetséget alkotnak továbbá a póruskorallok (Favites), a szederkorallok (Pocyllopora), vagy a gombakorallok (Fungia).
Végül fontos megemlíteni az Indiai-óceán Antarktisszal határos hideg vizeiben honos, viszonylag gazdag cetpopulációt is A Kerguélen-szigetek vizeit például gyakran felkeresik a fogascetek rendjébe (Odontoceti) tartozó kardszárnyú delfinek (Orcinus orca). A szilásceteket (Mysticeti) elsősorban a barázdásbálna-félék (Balenopterae), a hosszúszárnyú bálna-félék (Megapterae), és a simabálnák (Balneae) reprezentálják.
Dr. Elter Tamás, PADI Instructor
Marine Life Oceanográfiai Központ
www.marinelife.hu
(átlag: 4.1) átlagos nehézségű 
Thaiföld
