Na, csikóhal. Én eddig még csak olyat találtam, ami gondosan elbújt, lehetőség szerint minél jobban beleolvadt a környezetébe. Csodálom a sok mázlistát, akiknek simán összejön az elütő, homogén háttér...

A szabályzat szép, de egy fotó alapján el tudod dönteni, hogy megszegte-e valaki vagy sem?

Ugyanez a sztori: kezdő búvár, Rodosz, videó. Mutatják merülés után, meg lehet venni, elkezdik lejátszani. Az első percekben olyan halak, amilyeneket még véletlenül sem láttunk. Merülésvezető, fanyar mosoly, vállvonás: ezt kellett volna látnotok, ha minden klappolt volna, és hogy lássuk, ezért beszúrták a mi filmünk elé. Na, én nem vettem meg.
De ez más, mint amit én mondtam, én elég rugalmas vagyok ilyen szempontból, ha még nem hamisítom meg a valóságot, de a végeredmény jobb lesz. Persze tudom én, meg lehet csinálni a videót MINDEN IDőK LEGJOBB HURGHADAI TÚRÁJÁRÓL, Garf bedob pár pörölyt, cenotékat, jeleneteket Baliról, stb, aztán csak lesünk.:))))

Szó nincs kínzásról, szerintem. Ott volt például az Amazon Abyss: egy sekély holtág kristályiszta vizében szerettek volna filmezgetni, hogy új fajokat keressenek. Eleredt az eső, a part sárját belemosta a vízbe. Ekkor elkezdtek hálóval dolgozni, és amikor valami új fajt találtak, beletették az akváriumba, hogy legyen valami víz alatt készült felvételük róla, ahol látni is lehet valamit. Aztán halacska vissza a folyóba.

Tehát amikor a nem helyszínen készült felvétel azt szolgálja, hogy megmutassa, ami a valóságban megtörténik, de élesben megörökíthetetlen, ezt én nem gondolom csalásnak. (Példa: videót csinálsz az útitársaidnak Egyiptomban. Láttok pár helyen bohóchalat, de valami technikai okból nem sikerül a felvétel. Egy másik útról készült ugyanolyan bohóchal-felvételt beteszel, hogy az is legyen ott az útitársaidnak. Nem hazugság, nem teszel bele olyan cetcápát, ami ott sem volt, csak éppen dinamikusan dolgozol az archívumoddal. Na, ez csalás, nem csalás?)

A gombostűre szúrás már más tészta. Nyilván sokan, sok helyen felvetették már, hogy mondjuk egy világbajnok fotóért megéri odébb taszigálni a csikóhalat? Rá lehet-e hasalni korallokra hogy jobb szögből fotózhass valami extra témát? Ez nyilván nem az én szintemen kérdés, de gyanítom sokak kapcsán felmerült már.

Belestek a természet gépházában??? Az helyesebb lenne?

Kegyes csalás?:) Mélyről jött ember azt mond, amit akar.:) De ez egyébként nagyon tipikus filmtrükk: nagy mélységről beszélnek, de simán látszik a "nagy mélység". Ha ügyesek a filmesek, jól sikerülhet az átverés... Kétségtelenül az nem igazán korrekt, ha úgy tesz valaki, mintha nem nyúlna akváriumhoz hasonló segédeszközökhöz, de azt nem tudom, ki kellene-e írni egy természetfilmnél, hogy "pár felvétel nem élővízben készült". Főleg úgy, hogy azt sem szokták mindig kiírni, egyáltalán hol készült...

Big Blue, azaz a nagy kékség, én konkrétan valami nagy kéket szeretnék viszontlátni a tengerből. Nem makró, nem kiszcigák (azaz lehetnek ezek is, hogyne lehetnének, minden elképzelhető, ami egy jól komponált filmbe beleillik), de számomra ez nagyjából a nagy víztömegben való lebegés érzését kellene, hogy kifejezze.

Nekem semmi gondom nincs ezzel, éppen a hétvégén néztem az Amazon Abysst, és ott még mutatták is, ahogy akváriumba tették a különleges halacskát, hogy értelmes képet lehessen róla készíteni. A cél szentesíti... Inkább problémás az olyan film, ahol elmondanak bürköt-bodzát ("...és akkor az alig 2 centis rák rázendít egy vidám nótára a bendzsóján!"), a képen meg valami nehezen kivehető víz alatti felvételt látsz, ami talán ott készült, és talán az egyik kődarab vagy faág mögött az történik, amit mondanak. Rajtad áll, elhiszed-e.
Akkor már inkább az akvárium.:)

Jó volt tegnap nézni Molnár Attila Dávid filmjét a Spektrumon (Víz, víz, tiszta víz), akadt benne sok érdekesség. De néhány nagyon közeli képnél elbizonytalanodtam, hogy nem akváriumban készült-e? Teljesen elfogadható lenne a képek jellege miatt, inkább csak szakmai kíváncsiság...

Ez az ezres regisztráció a fotósversenynél is fennállna, de még sose tapasztaltunk ilyen jellegű kísérletet. Itt néhány dolgot figyelembe kellett venni, az egyik éppen a nem olyan jelentős díjalap: feltételezzük, ez még kevés ahhoz, hogy bárki elkezdjen ilyesmivel kavarni. Mellesleg a szavazók számát figyelembe véve elég lenne száz kamu regisztráció is.:) És ne aggódj: pontosan tudjuk, ki, mikor, mire szavazik.:))) A kiugró szélsőségeket pillanatok alatt kiszúrnánk, kicsiben meg nem lehet trükközni, hiszen a pontok titkosak. Azt hiszem, ezzel így együtt szinte totálisan kizártuk a csalást.
Szerintem e pillanatban elsősorban tényleg a részvétel öröme a fő motiváló. Jó, van egy társulat, akik jobb képekkel neveznek, győzelemre esélyesebbek, ők komolyan versengek is. De vagyunk páran, akik inkább csak megmutatjuk a képeinket, várunk az elvétve érkező dícséretre és a számtalan agyagba döngölő kritikára.:)

Határidők: ha lesz végleges, a potenciális résztvevő által elfogadott kiírás, lehet verseny és lesz határidő is. A file méret és feltöltési infó némi technikai pontosítás után- ehhez Bunny is kell. Díjazás? Háááát... A részvétel öröme smafu?!?:)
Kampányolást hogy érted?

Szerintem az első téma legyen a Big Blue. Ja, még egy ötlet: lehetne olyan kiírás, ahol meghatározott zenész muzsikájához kell igazítani a filmeket. (Padödö nem lesz.:)))) ) Lehetne egy Slayer forduló.:)))

Mindig a meló!!!!!

divecenter.hu víz alatti videós verseny
A versenyben meghatározott témakörben várjuk havonta a víz alatt készült versenyfilmeket.

A verseny lebonyolítása: a téma kiírása utáni 20 napig várjuk a versenyfilmeket, majd 10 nap áll rendelkezésre a szavazásra.A filmekre vonatkozó szabályok: áttekinthetőségi és összemérhetőségi okok miatt a filmeknek mind a minimum, mind a maximális hossza meghatározott. Tehát a filmnek 41-237 másodperc hosszúságúnak kell lennie. A film hosszába beleszámít az esetleges főcím és stáblista is, de ezek együttesen nem tölthetnek ki a filmből 15 százaléknál többet. A fentiek beillesztése nem kötelező, a filmmel együtt megküldendő a film címe. A film legalább kétharmadának víz alatti felvételekből kell állnia. Az időtartamra, a felosztásra vonatkozó vitás kérdéseket a szervezők és a résztvevők közösen döntik el.
A filmben felhasználható kísérőzene illetve narráció is, ezek jellegére nincs kikötés. Az viszont elvárás, hogy a beküldött anyag valóban film legyen, tehát nem egy megfelelő hosszúságú, vágatlan, komponálatlan jelenet, ami bár belefér a kiírásba valamilyen szinten, de a készítő nem végzett semmiféle utómunkát.

A technikára vonatkozóan nincs kikötés, tehát a digitális fényképezőgépekkel készült filmek is részt vehetnek a versenyben, akkor, ha legalább 320*200-as felbontásúak, illetve a felvételek jó minőségűek, bemutatásra érdemesek. A beküldött film lehet MPEG, WMV, AVI, QUickTime formátumú.

Csak egy betűs eltérés: ne palai, hanem palaui videó legyen. Akinek netán meg van ilyen, együtt fogjuk útálni.:)

Lehet tőlem szimplán édesvíz is, olyan nektek is van.:)

Részemről lehet konkrétabb az a kiírás: mondjuk "10 fok alatt", ehhez mit szólsz?:)

Ez az eset szintén velem történt, és azóta vagyok biztos benne, hogy a balesetek elemzése egyszerűen kötelező.

Vegyünk egy zárttéri merülést (barlang vagy roncs, ki mit képzel ide), egy tapasztalt vezetőt és két búvárt. Ebből az egyik én vagyok, már nem kezdőként. A merülési terv sem teljesen egyértelmű, aztán egy ponton egy hibás felszerelés (reduktorból ömlő levegő) miatt a látótávolság minimálisra csökken. Pár nem egyértelmű jelzés, egy újabb felszerelésgond, és azt veszem észre, egyedül vagyok. Zárt tér, helyismeret nulla, látótávolság csekély.
Uh-oh.

Ilyenkor jó felidézni az open water tankönyvet: állj meg, lélegezz nyugodtan és gondolkozz. Nem moccanok, aztán gyorsan megnézem a levegőmet: bőven van. Hogy maradjon, elkezdem tudatosan lassan venni a levegőt. És most: "gondolkozz, McGyver, gondolkozz." Ha rosszul döntök, monogram leszek a Sötét sorokban. Netán végre teljesül régi vágyam, és Blikk-címlapra kerülök. Úgy határozok, ez utóbbit inkább a világbéke megteremtésével fogom elérni. Mit tegyek hát? Fejemben próbálom felidézni, mit mondanak arról, ha valaki helyismeret és vezetőkötél nélkül akar zárt térbe menni? Hogy ne tegye meg. Na, ez sem segített sokat. És a már említett ópenvóter tanfolyamon mit mondanak a zárt téri merülésről? Semmit...

De hát annyi búvárcikket olvasok! Hogy is volt az esztramosi baleset? És akkor jut eszembe az elemzés: Szilágyi Zsolt első, óriási hibája, ami után túlélési esélyei minimálisra csökkentek: otthagyta az utolsó ismert pozícióját, ahol villámgyorsan megtalálhatták volna! Kövessem az ő példáját, hiszen ő is túlélte- valahogy? Nem, nem leszek APEH-ellenőr, és nem is moccanok, mert ki tudja, talán engem nem talál meg időben Czakó Laci.
Szóval kitámasztom magam: innen egy centit se tovább! Mintegy pár másodperc alatt lezajlik a fejemben ez a helyzetelemzés, most már tudom, mit kell tennem (semmit), újból ellenőrzöm a levegőt: sok van belőle, a mélység pedig csekély. Ezzel elleszek egy darabig...
Telik az idő (ez pár percben mérhető), de pánikba esni nincs esélyem, mert nemsokára egy kéz ragad meg. Igen, a vezető ott talált meg, ahol lemaradtam. Mikor a felszínre érünk, látom, hogy még majdnem a levegőm fele megmaradt. Nem is táncoltunk borotvaélen, pedig lehetett volna csúnya vége a dolognak.

Most aztán kinek mondjak köszönetet? A szüleimnek és a szponzoraimnak? Zsoltnak, amiért olyan rondán elrontotta, volt alkalmam hát olvasni az ilyen esetekről? Nem: annak, aki vette a fáradtságot, és leírta, kielemezte ezt az egészet, amiből aki akart, tanulhatott.
És aki azt a cikket nem ismeri, az most tanulhatott az én példámból...

A hossz 30-240 másodperc lehet. Szerintem a műfaj lehet egyszerűen etűd. A témában nem a fotósoknál időnként előforduló szigorúbb kiírásokat támogatom, hanem azok közül a tágabbakat: például a sokszínű víz alatti világ teljesen jó lenne. De el tudnék képzelni olyat, hogy Big Blue, mondjuk.

Az Anthony Quinn öbölben jártatok? Ott még akkor nem lehetett merülni, pedig nagyon szép volt, szívesen megnéztem volna.

Ezeket a sztorikat már meséltem máshol, de hát itt is helyük van.

Miért vettem búvárkomputert?
Tenerifén jártunk, még nagyon kezdő búvárként mentem merülni. Felszerelés nagy része bérelt, természetesen. Első merülést végigküzdöttem, aztán még egy kicsit visszamehettem, de ugyanazzal a palackkal, cirka 100 bar lehetett benne. Párom egy merülésvezető volt, úgy egyeztünk, hogy 50 barnál nem jövünk ki, hiszen sekélyen leszünk. Na hát egyszer érzem, levegő már nem nagyon van, a műszer viszont 25-30 bart mutatott. Mellettem a társ, oktopusz, emelkedés. Lehettünk 4-5 méteren? Nem tudom. Nem volt túl veszélyes, de azt mondtam magamnak: na még egyszer nem akarok úgy vízbe menni, hogy nincs komputerem, nem tudom a mélységem, a merülési időm, semmim... Aztán persze merültem már azóta komputer nélkül, nagyon sekély vízbe, ahol csak mélység-időmérőt vittem. Meg felejtettem is parton, akkor meg a merülésvezető adta ide a második komputerét. De bárhova utazok, ha minimális esély van merülésre, én viszem a komputert, ha mást nem is. Hadd tartsam én a kezemben a dolgokat. És persze észben tartottam, hogy még a palack kinyitása előtt ellenőrizni kell a kölcsönműszert, hogy 0 barnal tényleg nullát mutat-e, vagy 25-30-at...

Miért vettem reduktort?
Még mindig 20 merülés alatt. Haladó búvártanfolyam az Adrián, késő tavasszal, a vízhőmérséklet sejthető. Elindultunk egy hajós merülésre, indulásnál minden ok. Kb. 10-15 méteren (kölcsöncucc) jobb helyre akartam tenni a lógó oktopuszt, valamibe beleütközhetett, elindult belőle a levegő, el is fagyott a reduktor rendje módja szerint. Mellettem a társ, jön a vezető, ahogy pozitívabb lettem, a falnál valamibe beleakadtam, a merülésvezető kibogoz, kérdi, minden oké? Mutatom, igen, csak éppen a közben ömlő levegő elfogy lassan. Oktopuszon kontrolláltan, biztonsági megállót betartva emelkedés. Délután már merültem, de akkor eldöntöttem: nincs több bérelgetés, ha lehet, mostantól saját, megbízható és fagymentes cuccot használok. És be is ruháztam egyre. Aminek a műszere is megbízhatóbb...

Nna kérem.
Felmerült sok ötlet a videós versennyel kapcsolatban. Most már úgyis olyan jól benne vagyunk a bővítésben, miért ne legyen videós verseny is?
Próbálok valami kiírást fabrikálni. De azért megint eltöprengtem valamin. Ugyebár lenne egy téma, mondjuk ugyanúgy két hét nevezési idő- az ám, csak hogy egy fotós versenyre fogsz egy képet, beküldöd, megvan pár perc alatt, ha sietsz, két nap, ha rengeteget töprengsz. De egy tematikus videót megvágni picit nagyobb falat... Erről mit gondoltok? Így is tartható a két hét plusz két hét versenyidő?

Thomasbúvár, már itthon vagy, és semmi elmarasztaló vélemény Rodoszról?:) Viktor nagyon csalódott volt...

Nem tudom, a kézzel kopizgatás mint ötlet nem tűnik igazán szerencsésnek, de majd meglátjuk. Pár nap múlva szerintem indítunk egy próbaverziót, aztán a többit majd az idő dönti el.

Peeeersze, manuálisan, mint a középkorban.:)
A kérdés mindig a nagyságrend. Azt hiszem abban mind egyetértünk, hogy a dolgot úgy kell kitalálni, menjen kevés meg sok információ esetén is. Most van ugyan egy kis pörgés ezen a téren, de én azért még nem mernék megesküdni a több ezer sztori-jelentés beérkezésére. Ám mi van, ha mégis lesz ennyi? Kézzel furi lenne dolgozni ekkora adattömeggel... És ha nem elég rendezett az info, akkor nem fogja böngészgetni senki, gondolom én.

Az összes kérdőív nyilvánossá tételét azért nem forszíroznám, mert ha már anonimitásra lehetőséget adunk (vannak szemérmes búvárok...), akkor ezt valamelyest tartani is kéne. A kérdőív önmagában véve elég száraz, tényleg inkább csak statisztikára jó, viszont talán gyorsan kitölthető. Nem tudom, van egy tervezet, meg kellene próbálni, mennyire jó, használható, stb.

Thomas nyaralni ment, de pár nap, itt van, és megmondja a frankót...:)

Olvasgatom a hozzászólásokat... A balesetes kérdőíven elég sokat töprengtem, de azt még nem döntöttem el, kiválasztós kérdőív legyen-e, vagy csak szöveges? Most arra felé hajlok, hogy legyen pár alapkérdés a lustábbaknak, vagy akik nem akarnak annyit pötyögni, és aztán legyen lehetőség a sztori megírására is. Az adatokból lehetne valamiféle összesítést csinálni, hogy lássunk pár tendenciát, a sztorikból pedig a legérdekesebbeket, legtanulságosabbakat időről időre szerkesztve közzé lehetne tenni. Ki mit gondol erről?

Az embernek érdemes megválogatni a barátait, merülőtársait, búvárfelszereléseit, ételeit, szavait...

Végülis az is hírértékkel bírna, ha csak elenyésző számban érkeznének jelentések... Ez is rendben van, de ilyenkor el kell gondolkodnunk, hogy valóban képesek vagyunk belátni a hibáinkat, átgondolni, legközelebb mit csináljunk másként? Vagy vállat vonunk: "ugyan, elfogyott a levegőm, de nem volt nagy gond, simán kijöttem oktopuszon..."?

A hozzászólás át lett helyezve ebben a fórumba, 15 sorszámmal.

Amit én felvetettem, nem csak a nagyon súlyos esetekre vonatkozna, hanem azokra is, amelyeknél orvosi kezelésre nem volt szükség, de mégis veszélyes volt a szitu, lehet tanulni belőle.

Szerintem nem ördögtől való egy videós fórumban érdekes búvárvideók belinkelése, de mivel én is láttam már pár ilyen "real life" horrort (látta még valaki a muréna által leharapott hüvelykujjasat? nálam szerintem az tette be az ajtót ebben a műfajban), igazán nem erőltetném a túl gyakori előfordulásukat...

Mellesleg vannak nem annyira tragikus, de tanulságos videók (az uszonyban létrát mászni próbáló búvár, mondjuk), amik akár a főfórumban is érdekesek lehetnének. Itt meg olyanokról is lehetne beszélni, mint ez a gozói, ami végre nem fényképezőgéppel készült, de én sokkal rövidebbre, pörgősebbre vágtam volna.

Egyáltalán vacsorát kapsz még, vagy csak amit az eb meghagy?:)

Trágya wmv...:))) Meg lehet azt csinálni úgy, hogy nézhető is legyen, és méretben se legyen túl nagy.

Nyilván nem következtetget itt senki semmire a képek összevetése alapján, hiszen nyilvánvaló, te bizony csak kedves feleséged nyomdokain jársz állóképek terén.:)

Igen, hát ez is probléma, de alapvetően mégiscsak az a gond, hogy mi magunk sem tudjuk, hány búvár merül, összesen mennyit egy évben, és milyen gyakran fordul elő valamilyen esemény, milyen okból...

Én is ezt a hírt ismertem, de nem bírtam felfogni, hogy következik ebből a magyar BÚVÁROK rossz adriai statisztikája. Hát úgy fest: sehogy.
Baleseti bejelentőt meg csak akkor lenne érdemes kialakítani, ha valóban van rá igény. Ha itt a fórumon vagy máshogy még jelzik emberek érdemi számban, hogy fontosnak gondolják (és nem úgy, hogy más töltse ki, ők meg olvasgassák), akkor meg lehet gondolni.

Elkényelmesedett az előző győzelme óta...:))

Nem is csak az ilyen tragikusan végződött esetek lennének tanulságosak. Arról se hallunk, hány búvár kerül évente dekókamrába, vagy hány végtagtörés következik be a hajóutakon vagy palackcipelés közben. Nem mesél senki arról, hogy elhibázott merülése miatt oktopuszon lógva kellett feljönnie, hiszen ez is veszélyhelyzet.
Szóval én is kénytelen vagyok külföldi elemzéseket böngészni, ha mások eseteiből akarok tanulni.

Válaszom ugyanaz: kérd meg egy ismerősödet, hogy a saját gépéről nézze már meg, publikus-e a címed.

Na most tapostál a lelkébe igazán.:)

Adjuk a lovat Hanyi barátunk alá: Hééé, hát ott a kereső, használd, oszt' kidobja ennek a fórumnak a 351-es hozzászólását, ami megmagyarázza.:))))

Utánanéztem, neked van-e igazad a kategorikus ellenzéssel, és úgy fest, igen. Itt egy táblázat, amit a neten találtam, és a merülés utáni magashegyi vezetésre vonatkozik:

Maximális magasság  Pihenés egyetlen, könnyű merülés után   Több merülésnél   Több és komolyabb merülés
1000 Ft. (300 m.)       -                                                          -                          6 óra
2000 Ft. (600 m.)       -                                                          2 óra                    8 óra
4000 Ft. (1200 m.)     8 óra                                                    12 óra                  12 óra
6000 Ft. (1800 m.)     12 óra                                                  24 óra                  24 óra

Tehát hallgassatok azarabdémonra, nem fér bele...

Az erőnlétemről úgy szoktam képet kapni, hogy mi történik, amikor hátamon a cuccal parti merülésnél pár percet caplatni kell, be a vízbe, aztán kis felszíni úszás a bójáig- ha nagyon kifulladok, az már nem jó. A víz alatt, kis hullámzás, kis áramlás van, időnként erősebben kell teperni, ha nagyon elfáradok, akkor szinten nem okés a dolog. Merülés után kikapaszkodni a sziklákra, felvonszolni magam egy emelkedőn, elgyalogolni a merülés fáradalmaival a helyig ahol le tudok pakolni- ha ilyen után úgy érzem, mentem meghalok, akkor baj van az erőnlétemmel. Csodák nincsenek: a búvárkodáshoz szükséges erőnlét meglétének ellenőrzésére leginkább a búvárkodás alkalmas.:) Önkritikusan bevallom, volt, amikor a saját magam által felállított kritériumok szerint "megbuktam". Sóhaj, szobabicikli, kicsivel több gyaloglás, mozgás, valamivel kevesebb evés, és bízni abban, hogy ez így együtt azért eredményt hoz- ezzel próbálkoztam megoldásként. Általában bejött.

Én nagyon óvatos duhaj vagyok, tehát repülős utaknál is jobban szeretek 36 órát ráhagyni, mint 24-et, pedig elvileg kevesebb is elegendő lehetne. Hacsak a korábbi napokon nem merültél sokat és mélyeket, elég valószínűtlennek látszik, hogy egy sekély merülés után súlyos problémáid lennének a hegyeken átkeléssel.

De a valószínűtlen nem egyenlő a lehetetlennel. Hallani éppen elég olyan esetről, ahol minden tervezetten, normálisan történt, és mégis kezelés lett a vége. De ettől függetlenül is, érdemes átgondolni, hogy jó-e egy hosszú és fárasztó előtt még gyorsan merülni egyet (a sekélyben, tehát még csak nem is biztos, hogy nagy látnivalókkal), kapkodni, a vizes cuccot a csomagtartóban párolni, stb.? Nem mintha nem csináltunk volna már ilyet sokan, de manapság azért már úgy vagyok vele, hogy fel tudom nagyjából mérni, mikor mennyire éri meg még egy "utolsó csobbanás", így aztán próbálom inkább azt élvezni, amit normálisan tudok bevállalni. Hogy is mondják a "nagyok"? Diving is fun!:)

Az ebédes felvetés cáfolására nem kaptam felhatalmazást.:))
Az nem világos, hogy egy újonnan nyitott fórumban miért ne szólhatna neked bárki, hogy "de hát ez már volt téma a fotós fórumon".:)))) Tegyél egy próbát, aztán meglátjuk, kinek lesz igaza.:)

A víz alatti fotózás és videózás fórum miért nem jó erre?... Az SSH delfines téma, pedig mehet az általános fórumba... Nem?

Hát néhány dolog eszembe jutott... Egyrészről: mi így is büszkék vagyunk rád, és szerintem mindenki más is így van ezzel. Ha gondolod, megoldhatjuk, hogy egy hétig az arcképed legyen a DC-logó helyén a fejlécen.:))) Szóval szerintem azért azokban a tavakban megtalálni bármit- nem rossz.
De azért, a fenébe is. Tudom, hogy az MTI-ben sem lehet megbízni, de hogy ennyire utaznak a NAGY HÍRRE... Még jó, hogy megírtad te ezt a sztorit, és az is jó, hogy mi meg közzé is tesszük. Lássunk tisztán- legalább itt, ha már a tóban a látótávolság nem tette lehetővé.:)
Az egyik ilyen "szenzációs riport" kapcsán pedig pár nap múlva én is közzéteszek egy írást. Csak nem akarok túl indulatosan. Aki látta, talán érti: MTV Híradó, a magyar búvároknak a legrosszabb a halálos baleseti statisztikája az Adrián, legalábbis ezt emlegették. Itt is jó lenne tisztán látni.

Luciferin, csak nem?!?...:))))

"A maga nevében szenzációs, 20 ezer éves csontleletre bukkant egy búvár Hatvan egyik kavicsbányatavában; az ősbölény maradványát muzeális célra ajánlotta fel a kutató. A Hatvani Környezetvédő Egyesület őslényfosszília-kutatást szervezett könnyűbúvárok, természetőr, múzeumi dolgozók közreműködésével, a kutatás helyszíne a hatvani sóderbányató volt. Dobó Zoltán búvár egy ősbölény - Bison priscus - jobb állkapcsára bukkant a mélyben."

Gratula!:)