Ezt az öblítéses trükköt kitől hallottad, miért nem hallunk ilyesmiről korábban, tanfolyamon pl? Nekünk egy holland merülésvezető magyarázta el a hatásmechanizmust, miután elmentünk a cuccunkért a fülfájás miatt meghiúsult merülés napján. Nagyon meggyőző volt, eddig nekem is bevált.

Nekem is dugul időnként az orrom, már a tengervizes párás levegő is jót szokott tenni, de az is, ha kis víz kerül az orromba. Persze mindennel csínján kell bánni, én egy fülgyulladásos túra óta mindig viszik magammal kis üveg édesvizet, amiből egy kevéskét a fülembe öntök merülés után, öblíteni.

Ezer éve voltam az Isztrián, Rovinjban, egy eléggé félresikerült túrán, tehát a roncsokig már nem jutottam el. A felárral nincs bajom, csak a végén annyira összeadódik az ár, hogy roppant drága lesz a merülés. Azt hiszem, az Isztrián nincs mindig az alapárban palack és ólom, nem? Nyárról meg azt is hallottam, hogy néha kissé túl van merülve a pár legjobb hely. Szóval ha szembejön velem egy jó lehetőség, talán egyszer belevágok és megnézek ott pár roncsot, de azért erőltetni nem fogom. Attól tartok, a 20-i hétvége amúgy is roppant zsúfolt lesz az Adrián.
(Kanárira velem utazó társaimnak üzenem, hogy az ott merülni tervezett roncs lényegesen nagyobb, mint a Baron Gautsch.)

Számíts Baron Gautsch-, augusztusi-, nagypalack- meg hosszúút felárra.:)

A polip mozgását lemásoló robot készült a közelmúltban...

Nyilván az első merülés a Lupánál a haazjövetel után.:)

Most nézem a Karib-tenger térképét. Hát... érdekes. És már értem, amit írsz. Ez a Dominika tényleg nem az a Dominika...

Jó, hogy itt vagy, Mr. Karib.:) Én elég sokat töprengtem egy jövő év eleji Dominikán, de nekem már az sem mond semmit, hogy Punta Cana, Puerto Plata, stb...

Beindul a búvárfotók kínai piaca?:) "Arci búvározó fotói, pici péz, mindenfele van, nem dága!":))))

A búvárfotósokat eltartó piac mérete összefüggésben van azzal, hogy az egész búvárüzletág korlátozott piaccal küzd idehaza. Nyilván kevés a saját vízfelület, ezért kevesebb a búvár, és magyarok eleve nincsenek sokan.

Dominikáról szólhatnál pár szót. Én annyit olvastam, hogy van bálna meg cápa, de semmi több nem ugrik be. Ja, meg viszonylagosan olcsóbb. Okkal?

A közelmúltban feldobott Cousteau cikkben szereplő vörös-tengeri felkiáltás azért sokat elárul arról, melyik tengert tartotta látványosabbnak.:) Egyébként a régi könyvek mind azt írják, hogy a harmincas évek végéig minden egészen más volt a francia Riviérán.

Zook már feladta a reményt, a szekrény aljára zárta a fényképezőgépét, hallani sem akar többet búvárfotózásról. Ma este beszéltünk vele erről a témáról. Bár pont ellentétes értelmű szavakat mondott, én kiéreztem mögüle a valódi elhatározását.:))))

Hát annak idején még nagyon kezdőként merültem ott, de már akkor is úgy tűnt, sok élet nincs abban a túlmerült öbölben. Viszont egy jófajta ki-beúszkálós üreg, a szárazföldi részen jöttünk fel egy kis "medencében", aztán vissza. Azt nem merültétek?Mindenesetre nagy lábon éltetek, ha Balira is futotta volna az árából.:)

Nézd, ez a kezdet kezdetén felmerült kérdés volt, ami egyszer már ki lett tárgyalva, ezért vagyunk kíváncsiak az új érvekre. Nagy nyomás sem a nevesebb fotósok, sem a kedvtelésiek részéről nem volt arra, hogy változtassunk, és az eddigi gyakorlat szerint ez be is vált. Eddig mondjuk a 17 képes mezőny volt a legkisebb, ha józan becslések szerint ebből lesz 4 "profi" meg 13 "amatőr" képes mezőny, szerintem nem fog előrébb vinni semmit. Gyanítom, nme például nem a profi kategóriába sorolta volna magát előzetesen, és így szétválasztott mezőnynél nem két győzelme lenne, hanem két győzelme az amatőrök között, ami azért nem hangzik ugyanúgy...

A hivatásos fotós szerintem attól hivatásos, hogy a képei eladásából él. A felsoroltak közül nem tudom, hányan tartoznak ide, de a korábbi négy versenyünkön közülük egyetlen ember indult. Szétválasztást egyébként nem támogatom semmilyen szinten, de most már a kíváncsiság kedvéért meghallgatnám, hogy az egyes fotósok (Zook, analog-dialog, Archi, osember, zorro, RK, többiek) nyilatkoznának, ők hová sorolnák magukat.

Ott a pont: a közönség majd dönt. Egy perces limit, kétharmad vízalatti- ez így szerintem rendben van.

Időnként a jószándék visz a bajba... Ismertem olyan merülésvezetőt, aki mindenképpen azt szerette volna, hogy a társulat legjobb fogyasztású tagja ne 100 barral jöjjön ki (ami szerintem nem egy probléma, főleg hogy a merülések így se 35, hanem 55 percesek lettek volna), hanem húzta a dolgot akár olyan áron is, hogy a kevésbé jó fogyasztású derékhadnak a végére már igencsak soványka tartaléka maradt. Szerintem ezt nem érdemes egy határon túl erőltetni...

Ez kb. a kétharmad, mint amit én mondtam- na lám, csak kijut neked is a sikerélményből.:)

Akkor gondolkodjunk.
1. Ha le akarjuk egyszerűsíteni az életünket, akkor 100% víz alatti felvétel kell, hogy legyen, és akkor nincs vita.
2. Ez viszont túl merev. Mi van, ha kiemelem a kamerát a felszínre egy kép kedvéért, noha a mozgás még víz alatt indul? Amúgy is beleférhet dramaturgiailag.
3. Tehát mégiscsak lehessen felszíni kép. Oké, de a százalékot hogy mérjük? Számoljunk másodpercet? Én inkább úgy fogalmaznék, a film többsége, azaz legalább kétharmada víz alatti felvétel kell, hogy legyen. Ha vita van, arra kijelölt 1-2 fős társaság méricskél és dönt, ezek után vitának helye nincs. (Ebben az 1-2 főben nem szükségszerűen kell benne lenni senkinek a dc-től, sőt, nem is kell állandóan ugyanazoknak lenni.)

Én egy perc, Garf egy perc, te 30 mp, többiek? Mit mondanátok? Bunny 1 percet mond, én érzem.:D

Hát akkor pont nem mindegy az a 60 másodperces limit?:) Az egy perces limit nem azoknak jelent korlátot, akik roppantul igényesen rakosgatják össze a filmjeiket, hanem azoknak, akik esetleg egy remegő kezű 13 másodperces bohóchalvideóval rukkolnának elő. Ilyen azért sokaknak lehet, de nem biztos, hogy mindenki mindegyiket meg szeretné nézni.:) Legyen pár vágás, egy kis aláfestés, és akkor már azt mondom, látom az igyekezetet.

Lesz minimum: csináljon a versenyző legalább két, 30 másodperces és ütős snittet és vágja össze...:)

Semmiképpen sem akarok túlbonyolítani semmit, a lényeg, hogy minél izgalmasabb, jobb legyen a verseny, sok szép filmet lássunk. Nyilván némi pontosítás szükséges a jobb lebonyolíthatóság érdekében, a kiírásban rögzíteni kell, hogy csak Ikelite-Sony szettel készült anyagokat fogadunk el, amelyet szakállas, debreceni és azon belül is októberi születésű versenyzők forgatott. ők viszont akár többet is küldhetnek...:)

Én a 2-4 percet javasoltam korábban, lehet ez 1-4, de ennél nem több. Attól tartok, hogy 8 perces filmeknél már több zene kerülne elő, lassulna az egész, ami nem szerencsés. De tartom, hogy lehetne évente egyszer hosszabb filmeket is versenyeztetni.

Hát én is azt vallom, aki egy fényképezőgépes videóval tud nagyot borítani, küldje csak be amit összehozott. A minimumidőt illetően: az egy percet azért megtartanám. Ne legyen snittbajnokság belőle...

Ha lesz verseny, lesz korlát is. Ezt kb. 99 százalékra veheted.:) Szerintem Bunny mint kvázivideósra úgyis rám hagyja inkább ennek az egésznek a koordinálását, én meg nem hiszek abban, hogy a limitálatlanság szerencsés döntés lenne. Ez olyan, mint a korlát a fotósversenyen: egy ember, egy kép. Nem ringatom magam abba a hitbe, hogy a jobbak ne tudnának tucatnyi, az enyémnél jobban sikerült képet feltolni, de ez az egész versenyt tolná el nehezen követhető irányba. A filmek esetében például nem hiszem, hogy könnyű lenne összemérni egy órásat egy három percessel. Szent célom az, hogy jobb, korszerűbb búvárfilmeket lássunk, és ehhez nem ártana egy olyan kiírás, ami az alkotókat a munkájuk átgondolására (további utómunkára, keményebb szelekcióra) sarkallja. Ha "mindent bele" mezőny lesz, elő fognak kerülni régebbi, olyan-amilyen hosszú filmek, amihez nem nyúl hozzá a készítő akár lustaságból, "jó ez így, a hossz úgysem számít, bár ma már rövidebbre vágnám" felkiáltással.

Legyen csak kihívás a verseny... Már csak azért is, mert azt végképp senki nem tiltja, hogy valaki feltegye bárhová egy órás, bárkit lekötő szuperfilmjét, versenyen kívül.:)

Annyiban jó ez a photostream, hogy látszik, mennyi és milyen képet lőtt el, és milyen körülmények között, van ott kép arról, amikor Eric épp fotózza a cápát, stb. Szóval kétségtelenül lejön, hogy a jó eredményekhez a technika, a jó téma, a tehetség mellett az is kell, hogy amikor ilyen szinten akar dolgozni valaki, akkor bizony mindennek a fotózásról kell szólnia.

Vagy kritizáljuk ennek a búvárnak a tartását. Hátha ő reagál.:)
http://www.flickr.com/photos/echeng/502741127/

Szóljunk be a malacnak. Nem jó a testtartása. És szerintem hamarosan ezért el is nyeri méltó büntetését.:) Még jó, hogy a többi búvármodellre nem ilyen sors vár.:)))

Igazad van, micsoda disznóság.:))))

Mondjuk a Flickr Photostream-je tele van mindenféle "családi képekkel" is, ami egyrészt nem mindig annyira izgalmas, másrészt úgy tűnik, hogy gép nélkül még vécére sem megy ki a csávó.:) Az alaszkai képekben is van pár érdekesebb, a cápásak közül meg az volt fura, ahol az egyik cápa bekapta a másik fejét.

Megkaptam, sajnálom, hogy nem jött össze. A másik témán én személy szerint még gondolkodom... De hírt azért fabrikálok belőle.

Hogy fotózásról is szó essen: valaki más is nézegeti Eric Cheng új fotóit? Van benne pár érdekesebb, de én ezen mulattam jót. Ilyen osztott felvételt még kevesektől láttam.:) (Tudom, vacak, mert középre van komponálva.:D)
http://www.flickr.com/photos/echeng/867282666/

Emlékeztek arra a régebbi cikkre, amikor az oktató úgy gondolta, hogy neki a jég alá merüléshez már nem kell vezetőkötél? Tévedett... Ilyenkor én még mindig egy kicsit összehúzom magam, hiszen én még csak oktató sem agyok...

Ne vedd azért teljesen komolyan, fél éves sincs a fórumunk, őstagokról vicces lenne beszélni.:) És persze nem mintha eddig ne lettek volna kissé élesebb hangvételű eszmecserék: amíg durvulás nincs, ez belefér... Megvédted te az álláspontod eddig is következetesen, és ez így van jól. A meggyőzés úgyse szokott sikerülni.:))))

Hálistennek eddig ebben sem volt vita, DUPLA sem versenyfilmként mutatta be az anyagot. Én egyébként respektálok mindenkit, aki valamit megcsinál és hajlandó azt meg is mutatni, vállalva a véleményeket.

Ezzel semmi baj nincs: a túrákról készült film is egy műfaj, más szabályokkal. De én nem szervezek túrát, amikor én felteszek valamit a YouTube-ra, abban a tudatban teszem, hogy jó esetben 10-15 másodpercem van arra, hogy a folyamatosan új és új videókra kattintgató, akár nemzetközi közönséget valamelyest megfogjam, és ha a film hosszaként 10 perc jelenik meg, akkor már ezt a 10-15 másodpercnyi esélyt sem kapom meg sok embertől.

Ettől még a barátnőmnek összevághatok 15 percet, vagy ha jön velem útitárs, ők is hosszabbat kaphatnának, amibe belekerül ahogy integetnek a kamerába, de ezt eszem ágában sincs beletenni egy afféle igazi filmbe. Képzelj egy versenyt, jó esetben 15 résztvevő, akár 35-45 perces filmmel, minden hónapban. Hányan néznék végig az összeset? Ha azt mondjuk, 2-4 perc, akkor az egy igazi kihívás: a legjobb anyagokból összehozni egy erős anyagot. Jules-t is kérdezheted, milyen arányban vagdosta ki sokunk szemében még mindig nagyszerű képeit a filmből, mert alkotói elképzeléseibe nem fért bele.

Én személy szerint sem a célközönségedet, sem az oktatói kvalitásaidat nem minősítettem (nem is értem, ez utóbbi hogy került elő), sőt, ha figyelted még azt is mondtam, szerintem a te filmed működhet is, illetve értékelem a tudatosságát. De remélem nem baj, hogy én leírtam azt, mit gondolok én a filmekről, búvárfilmekről, meg a saját felfogásomról, ami nem szükségszerűen jobb másnál. Csak eltérő esetleg.

Én egyszer a Judas Priest Painkillerével próbálkoznék.:)

Jogos felvetés, bár teljesen egyetérteni mégsem tudok. Arra én is utaltam, hogy azt már a személyiséged határozza meg, hogy mit gondolsz a közönségről. Mégis, valahol a filmnél arra is gondolni kell, másnak mi tetszhet. Tehát meglehet, én egészen más stílusú filmeket szeretek, mint amilyen stílusban egy általam hatékonynak vélt promo filmet csinálnék. Egyszer egy barátommal a Coca-Colának dolgoztunk, és bizony próbáltunk azon agyalni, hogy is lehet a megrendelő (nem reklám volt, hanem egy szűkebb belső vezetői kör) kedvére tenni. Naná, hogy beletettünk valamit a saját vizuális elképzeléseinkből, de azért alapvetően próbáltunk nem elrugaszkodni. De a kevéske ötletünk is túl soknak bizonyult, egy kicsit át kellett hangolni a filmet, mert a megrendelő szerint "túl szomorú a vége és nem igazán tükrözi a Fanta életérzést". Pedig egyszerűen csak a végén lassabb tempójú zene volt, nem valami latinpop. Mivel ők fizették, eszünkben sem volt bizonygatni semmit. Így sem jártunk rosszul. Meglehet, hogy ez a sokat emlegetett film tökéletesen eléri a célját, és meghódítja azt a búvárközönséget, akit meg akar hódítani. Lehet, hogy te más közönséget hódítanál meg, ami persze személyiségfüggő is, de üzlet is.

Szóval az üzlet az üzlet, bárhogy is állunk hozzá.:))))

Nem akarok cápás szórólapot, csak példaként mondtam, mert a búvárkodást sokan a cápákkal kötik egybe: ki pozitívan, ki negatívan. De hát mi is ugyanazoknak a búvároknak szeretnénk szólni, akiknek te a promo filmedet szánod. Ha lenne DC promo film (ez sem lesz, szintén csak példa) mégis egészen más lenne... Mert abban igazad van, hogy a film nem az alkotó ízléséhez kell ez esetben igazodjon, de mégiscsak az alkotó az, aki megtippelni próbálja, milyen is az a közönség. Tehát a vége úgyis az, hogy a promo film készítője dönt mindenről, és ez esetben bizony az egyéni vélekedése lesz a meghatározó, attól függetlenül, mi a szándéka.

Lefordítva ezt búvárfilmezésre, én magamból kiindulva gondolom azt, hogy elég 3-4 perces filmekkel megmutatni dolgokat, ha a téma és az anyag annyit bír el. Úgy vélem, ezt a közönség még nem unja, és a célomat elérem. Én úgy gondolok a közönségre, hogy egy érdeklődő csoport, akinek viszont a figyelméért számtalan profi film verseng a tévékben. Nekem nem a Discovery filmjeivel kell versengem, főleg, ha nem is olyan szándékkal és lehetőségekkel forgatok, mint azok a filmesek. Viszont ezzel egyből fel is állítok magam elé egy korlátot- de ez egy értelmes és vállalható korlát az én szememben.

Amatőrfilmes koromban sokszor jártam szemlékre, és a falat kapartam a vacak 40-60 perces VHS-re készült filmektől (bár ez a szó túlzás rájuk) amik próbáltak halivúdot játszani, és mélyen eszembe véstem a nálam okosabbak útmutatását: a baj az, hogy túl olcsó a nyersanyag, kísértésbe estek a többnyire fiatal gyerekek, hogy nekik háromezer forintnyi videokazetta és pár haver elég arra, amit egy szuperprodukció dollárszázmilliókból hoz össze. De inkább tervezzenek és forgassanak úgy, mint ha celluloidra dolgoznának, mint ha minden másodperc súlyos pénzekbe kerülne, és máris összeszedettebb lesz a végeredmény.

Én is potenciális közönség vagyok, és nekem nem jön be annyira.:) A reakciókból én azért azt szűröm le, hogy megosztja valamelyest az embereket. Azt nem állítom, hogy rosszul választottál, én csak vázoltam, hogy több taktika lehetséges. De mindennel együtt is tudatos választásnak gondolom, és ezt én értékelem minden filmkészítőnél. Az már teljesen elméleti dolog, hogy a potenciális közönségre lebontva is igaz-e az, hogy négyszer annyi Bódi Gusztit vesznek, mint az igényesebb magyar előadók lemezeiből.:) (Szeretném hinni, hogy nem. Szerintem egy szafarihajóról bedobnának a vízbe, ha egész nap Bódi Gusztit bömböltetnék.:))))) )

Egy példa a funkcióra: ha csinálok egy DC szórólapot, és cápafotót teszek rá, akkor akik szeretik a cápákat, azonak tetszeni fog, akik meg félnek tőle, idegenkedni fognak. Ha ráteszek egy vörös-tengeri korallos életképet, kevesen ijednek meg, de talán nem is lesz annyira hatásos azoknál sem, akik egy cápára felkapják a fejüket. Csak persze ezeket jóval nehezebb előre kiszámolni, mint ahogy én itt leegyszerűsítve okoskodok, és ez a nagy baj.
De hát így megy ez.:)

Én is levettem azt, hogy a zene szövege kapcsolódik a képekhez, de hát éppen mivel promo anyag, azaz meghatározott funkciója van, az szerintem teljesen érthető érv, hogy nem tölti be a funkcióját akár ilyen apróságok miatt. Ha a nézőnek nem tetszik a zene, az nem a zenészre üt vissza, hanem a promóciós anyag tárgyára. Tehát ha olyan zenét választasz, amihez lehet nagyon pozitívan és nagyon negatívan viszonyulni, akkor a pozitív reakciójúakat jobb eséllyel győzöd meg, de a másik csoportot nagyon el lehet riasztani. Ezért szokott igen gyakran semleges lenni az ilyen anyaghoz az aláfestő zene, inkább nem rizikózik a készítő. A Pa-Dö-Dö szerintem semmiképpen nem nevezhető semlegesnek.

Amikor kísérletezőbb kedvű anyagról van szó, számomra nincs szélsőérték, a Sunda Bunda Bandától a Napalm Death-ig bármit el tudok képzelni egy búvárfilm alatt. Maximum rajtam kívül senkinek nem tetszik, de egy nem annyira meghatározott funkciójú filmnél ettől én még lehetek elégedett.

Szervusz,
Szerintem búvárkodásban is jártas szakorvost keress. Itt a honlapon is találsz elérhetőséget búvárorvoshoz.

Az meg alapvető hiba, hogy náthásan merültél. Ez azért tanfolyami alapismeret... Úgy illenék legalábbis. Itt az történt, hogy ahogy mélyre mentél és erőltetted, az egyenlítés megtörtént, csak nem úgy, ahogy kellene. Így aztán visszafele, emelkedés közben állt be a füled, ami a sokkal-sokkal rosszabb verzió. Persze, az ember úgy érzi, javul már az állapota, merülne, ha már elutazott, én is próbálkoztam ilyesmivel, hátha összejön... Ott a merülést egy volt katonai búvár fickó vezette, amikor mutattam, hogy mi gondom van, akkor egy speciális dörzsöléssel a fülem környékén sikerült megoldania, hogy menjen az egyenlítés. De legközelebb azért inkább ennyit sem kockáztatok. A cseppek sem biztos, hogy jó megoldást jelentenek, mégpedig azért, mert mi van, ha elmúlik a hatása, amikor a víz alatt vagy, és éppen emelkedésnél jársz megint úgy, hogy nem tudsz egyenlíteni?

Egyébként léteznek "fülesmaszkok", érzékeny embereknek. Hallottam róluk jót is, rosszat is, én még nem próbáltam... De első véleményként azért eszem ágában se lenne azt mondani, hogy a te búvárkodásodnak annyi.

Van benne pár olyan kép, ami izgalmas anyagot eredményező túrákon készülhetett. Egyébként tényleg inkább promo ez, nyilván nem is értékelésre szántad, én is csak annyit mondanák, hogy a zene brutálisan idegen tőlem, és ez rányomta a bélyegét nálam az egész filmre.:)

Meglehet, az eredeti készítő olyasmit élne át ha megnézhetné, mint Enrico Palazzo a Csupasz pisztolyban?:)

Azért áruld el a nagy titkot is, hogy Jules ne legyen meglepve: az alapvetően a te kiegészítéseid miatt legendássá vált film anyagának hány százalékát forgattad te.:)

Nyilván én nyilatkozhatok teljes joggal, mert egyikhez sem értek igazán: jó filmet se, meg jó képet se könnyű csinálni. A vitának ez a része teljesen elméleti... Ráadásul kicsit a szokásos körte-alma hasonlítgatás problémájába esünk. Én nem azért nem nézek képeket, mert állandóan búvárvideókat lesek, vagy fordítva. Megnézem ezt is, azt is, mind a kettő mást ad. Amikor arról beszélünk, hogy valaki, aki sose járt mondjuk egy adott merülőhelyen, miből kap afféle hasznosabb fejtágítót, akkor számomra egyértelműen a videó a megoldás. Mint az én Grüner See filmecském, szűk 3 percben mutat valamit a tó környezetéről, a merülés jellegéről. De ha igazán ütős Grüner See-hangulatról beszélünk, az nekem a fotót jelenti, egy vagányabb osztott például. Filmből ilyen erőset még nem láttam erről a helyről.

Filmben csak akkor lehetne szerintem egy ilyen Grüner See-téma jól megvalósított, ha hosszabb, de mégis végig erős képekkel dolgozik, van jobb dramaturgiája, egy jól felépített narrációja, stb, stb. Szóval a filmezés a tervezéssel indul, tudatosan készülnek a snittek, és azokat össze is lehet vágni. Ez már messze túlmutat az átlagos etűdök világán. Ha a film jó, és ritmusa is rendben van, úgy is megáll a lábán, ha mindenféle hang és zene nélkül nézed. Amit már valami profi zenének kell továbbvinni, ott már nem a képek miatt lesz erős a film.

A Tengeri Sónál erősebb volt a közösségi jelleg, mint a program, bár néha voltak tényleg jó képvetítések. Abból azért akadt ütős. A filmek... Nekem a búvárfilmekről van egy felfogásom, alapelképzelésem, amihez igazodni próbálok. Például nem igazán kaparnék azért, hogy a Vörösön forgassak: nem azért mert unalmas, nem azért, mert az én szintemről már leereszkedés lenne (de nagyon nem), hanem azért, mert a legelső búvárfilmesektől kezdve (Hass, Cousteau) már annyian jártak ott és annyian forgattak, hogy nem érzem úgy, a rengeteg belefektetett energiával igazán az újdonság erejével ható filmet lennék képes készíteni. Lehet szépet, lehet jót, de én most inkább arra törekszem, hogy ha lehetőségem van rá, azt mutassam meg a filmet nézőknek, amit még nem ismerhetnek. Örülsz egy bohóchalas felvételnek, tetszik egy szép lágykorall, de az állad attól esik le, ha mondjuk egy Cocoson felvett 2-3 perces éjszakai cápatömeges szösszenetet látsz. Utóbbiból már láttam egyet, hát nagyobb hatással volt rám, mint egy tucat vörös-tengeri. Tehát amikor a Tengeri Són betették a Vörösön készült filmet, és elindult a mozi, már az elején látszott, hogy gyengusz világítással, közepes technikával, valami tipikus aláfestő zenével, és a programból láttam, hogy 25 perc hosszú lesz, már sóhajtoztam. Aztán jöttek a képek, szigorúan áttűnéssel egymás után, koncepció nélkül, újdonság nélkül... Nem nézhetetlen ez, persze, és azt sem vádolom, aki ebben hisz, de én mást akarok, mást szeretnék. Azt nem mondom egy másodpercig sem, hogy az a kevéske, amit fel tudok mutatni, világszínvonalú, de azért igyekszem keresni a hibákat, és legközelebb ügyesebb lenni. Operatőrként is, meg rendezőként is.

És ha még filmesként nem is vagyok klasszikus, talán mégis olyan helyekről mutattam kis etűdöt, amit kevesebben ismernek. Legalább a funkciót betöltik, amire szánom őket...

Magam is a videoklip-hosszúságot (2-4 perc) támogatom. A fotósverseny témájához illesztést viszont nem tartom lényegesnek. És lehetne évi egy alkalommal egy hosszabb (kb 15-20 perc) filmekre kiírt verseny, meghatározott feltételekkel.